„Harkovi csata (1942)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bottal végzett egyértelműsítés: Sztálingrád –> Volgográd |
a Helyesírási javítások (4. csoport: u/ú, ü/ű) kézi ellenőrzéssel |
||
44. sor:
A szovjet csapatok feletti parancsnoksággal [[Szemjon Konsztantyinovics Tyimosenko]]-t bízták meg, egy [[I. világháború]]s és [[szovjet polgárháború]]s veteránt, aki fontos szerepet játszott az [[1941]]-es [[Szmolenszki csata (1941)|első szmolenszki csatában]] és a [[moszkvai csata|moszkvai csatában]], valamint ő volt az ezt követő ellentámadás tervének megalkotója.
A szovjet hadsereg, habár a moszkvai csatát követően jelentős mértékben javult a morálja, nem volt felkészülve egy nagyerejű offenzívára, ahogy azt később [[Alekszandr Mihajlovics Vasziljevszkij]] vezérkari főnök is elismerte emlékirataiban. Az [[1941]]-es évben több mint egy millió katona esett el, vagy került fogságba, a helyettük toborzottak pedig még többségében fiatal fiúk voltak, akik még életükben csatateret sem láttak.
Idöközben a szovjetek tudtán kívül a német 6. hadsereg is készülődött a harcra, [[Friedrich Paulus]] vezetésével, aki [[április 30.|április 30]]-án parancsot adott a [[Friderikus hadművelet]] végrehajtására, amelynek célja az Iziumi szovjet kiszögellés megsemmisítése volt.
53. sor:
== A csata ==
A szovjet támadás [[1942]]. [[május 12.|május 12]]-én 6:30-kor indult. Egy órás
Harkov védelméért mozgósítottak három hadtestet, amellyel szemben azonban a szovjetek ereje gyenge volt. Feodor von Bock azonban arra kérte Paulust, hogy várja meg a megfelelő méretű légi támogatást, addig ne lépjen ellentámadásba, de Paulus kénytelen volt mégis támadást indítani, mert a szovjetek 20 km-re Harkovtól áttörték a német vonalakat, ezzel komoly fenyegetést jelentve a városra.
63. sor:
A szovjet offenzíva sikere a déli részen nagyobb volt, mint az északin. A déli részen is nehéz harcok voltak és a szovjetek visszaszorítottak néhány német hadtestet, de ennek a sikernek az volt az oka, hogy a német hadvezetés sokkal nagyobb haderőket vezényelt át északra, mivel itt fenyegetőbbnek találta a szovjetek támadását. [[Május 14.]] után azonban Hitler az I. páncéloshadtestet [[Paul Ludwig Ewald von Kleist]] vezényletével délre küldte, megbízva a Friderikus hadművelet végrehajtásával.
[[Május 15.]] - [[május 16.|16.]] között a szovjetek további támadásokat kíséreltek meg a front északi részén, azonban a németek továbbra is keményen védekeztek. A támadási kísérletek nagy hibája a
[[Május 17.|Május 17]]-én az I. páncéloshadtest ellentámadásba lépett a déli frontszakaszon a Barvenkovo-i hidfő ellen. Nagy méretű légi támogatással a hadtest áttörte a szovjet vonalakat és a nap végére 10 km-t haladt előre. Tyimosenko erősítést kért a hadvezetéstől. Vasziljevszkij vezérkari főnök engedélyt kért Sztálintól a csapatok visszavonására a visszafoglalt területekről és a védekező hadműveletek elkezdésére de Sztálin ezt elutasította. [[Május 19.|Május 19]]-én azonban Paulus csapatai is támadásba lendültek az északi frontszakaszon, áttörve a szovjet vonalakat, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy átkarolják az Izium-i kiszögelést. Ez vette rá Sztálint az offenzíva leállítására és a védekezés elrendelésre. A szovjetek számára azonban ez már késő volt, mert a németek sikerrel támadták meg a szovjet védő állásokat, megkísérelve a kiszögelés teljes bekerítését. [[Május 20.|Május 20]]-án friss csapatokat vetettek be a szovjetekkel szemben, ezzel előnyre téve szert. Habár Tyimosenko több ellentámadási kísérlettel is próbálkozott, a Wermachtot nem sikerült megállítania, így [[május 24.]]-re a Harkov-régióban levő szovjet csapatokat sikerült a németeknek teljesen bekeríteni.
|