Főmenü megnyitása

Módosítások

nincs szerkesztési összefoglaló
Az [[egyiptomi Óbirodalom|Óbirodalom]] folyamán Egyiptom déli része egyre inkább háttérbe szorult, a [[IV. dinasztia|IV.]] és [[V. dinasztia]] idején [[Felső-Egyiptom]] alig került szóba. A [[VI. dinasztia]] alatt [[Tarir]] ([[Dendera]]) és [[Abdzsu]] ([[Abüdosz]]) már viszonylag erős politikai befolyással bírhatott, ami a déli nemesség megerősödésére utal. Thébáról még ekkor sincs sok írott adat. Akkor sem, amikor [[I. Pepi]] déli feleségeket vett, felépült a [[denderai templom]] és [[Min]] temploma [[Kubti]]ban ([[Koptosz]]),<ref>Málek, 131. old.</ref> vagy [[I. Nemtienszaf|Merenré]] személyesen látogatott el a déli határvidékre. Merenré utazása azonban már demonstráció lehetett a déli nemesség számára.
 
Ezidőben a thébai jellegű sziklasírok kezdtek más területen is terjedni. Ezek a sírok jól mutatják, hogy a déli nemesség vagyoni helyzete nem mérhető a fővárosi előkelőséghez. A helyzet más téren is változni kezdett, hiszen míg [[Horhuf]] békés kereskedelmi expedíciót vezetett [[Núbia]] felé, addig [[II. Pepi]] uralkodása vége felé Pepinaht és Uni hadsereggel vonult oda. Ekkorra a szepatkormányzói tisztség örökölhetővé vált, ami helyi kiskirályságok kialakulásához vezetett. A közigazgatás fejeit az uralkodó csak megerősítette egy-egy dekrétummal. A szepatkormányzók legfontosabbjaivá [[SziutSzauti]], [[Hahninszu]] és Théba ura vált. A szepatok önállósodását nagy mértékben elősegítette, hogy minden rendelkezésre álló adat szerint II. Pepi gyermekként lett egyeduralkodó. Az I. Pepi alatt kezdődő dél felé nyitás ahhoz vezetett, hogy II. Pepi gyermeksége alatt a kormányzó körök erős déli befolyás alá kerültek, elsősorban a délről származó királyi feleségek révén, akik minden követ megmozgattak rokonságuk politikai és gazdasági előmenetele segítésére. [[Dzsau]] [[vezír (ókori Egyiptom)|vezíri]] kinevezése is erre utal.
 
Az óbirodalmi kisvárosban a [[Karnak]]kal szembeni nyugati parton néhány papi felügyelő már állított [[sztélé]]ket. Aztán egyszer csak feltűnt ''Iku fia, [[Antef (nomarkhész)|Antef]] a hatalmas'', aki már a világi és vallási pozíciókat is egyesítette, valamint viselte „a Király egyetlen barátja a déli átjáróban” és a „Felső-Egyiptom kormányzója” címeket is.<ref>Seidlmayer, 149. old.</ref>
Az [[első átmeneti kor]]ban a folyamvölgy szekuláris fejedelemségekre bomlott, melyek közül az egyik éppen a Théba-központú déli minibirodalom lett, [[Antef (nomarkhész)|Antef]], majd [[I. Montuhotep|Montuhotep]] kormányzósága.<ref>Watterson, 52. old.</ref> Az elkövetkező 73 esztendőt három egymás után uralkodó Antef neve fémjelzi. Már ennek alapján is jól látható, hogy Thébában a helyzet szilárdnak mondható volt. [[II. Montuhotep]] eme tényleges uralkodók közvetlen leszármazottja.<ref name="S134">Seidlmayer, 134. old.</ref>
 
A [[VIII. dinasztia]] tagjai még valamennyire stabilizálni tudták a helyzetet, de ennek nagy ára volt. Az utolsó két uralkodó, [[Noferkauhor]] és [[II. Noferirkaré]] [[Kubti]] ([[Koptosz]]) város legelőkelőbb családjának hatalma alá került. Apa és fia ([[Semai]] és [[Idi]]) sorban aggatták magukra mindazokat a címeket és jogokat, melyek révén szinte korlátlan – de a királytól mindenképp teljesen független – urai lettek kormányzóságuknak. Ők azonban nem vették fel a királyi címet, ahelyett a város később Thébával szövetkezett. A szepatkormányzók igyekeztek több kerületet is saját kezükbe venni, például Abdzsu ura, [[Abihu]] három kerületet is irányított, [[Anhtifi]] kettőt, és amikor a harmadikat akarta megszerezni, akkor került szembe Thébával.<ref>Siedlmayer, 147. old.</ref> A VII–VIII. dinasztia letűntével Memphisz elvesztette politikai szerepét, a hatalom áttevődött [[Hahninszu]]ba ([[Hérakleopolisz]]). Ez a város azonban ténylegesen sosem uralta a déli térségeket, ahol már a thébai királyok voltak az urak. Őket a IX–X. dinasztiákba sorolják. Hahninszu bár eléggé északon fekszik, a tulajdonképpeni [[Alsó-Egyiptom]]hoz nem tartozott, mert az kizárólag a Deltavidéket jelenti. Rajtuk kívül jelentős erőt képviseltek egyes felső-egyiptomi városok kormányzói, mint [[SziutSzauti]] ([[Lükopolisz]]), Kubti, [[Nehen]] ([[Hierakónpolisz]]), sőt a korszak vége felé egy harmadik független állam is létrejött [[Hmunu]] ([[Hermopolisz Magna]]) vezetésével.
 
[[I. Heti]], Hahninszu ura minden bizonnyal katonai erővel vette be a VIII. dinasztia fővárosát, bár erre közvetett bizonyítékként csak [[Ipuwer]] írása szolgál. Mindenesetre ezen uralkodónak még Manethón idejében is nagyon rossz híre volt, amit leginkább annak köszönhet, hogy az „isteni monarchia”, azaz a legitim VIII. dinasztia megdöntése a kortársak szemében megvetendő, elítélendő cselekménynek számított. Előtte is többen megtehették volna ugyanezt, talán már a VI. dinasztia végnapjaiban, de egészen eddig a főurak megelégedtek a királyi kitüntetésekkel és címekkel, nem törtek magára a királyság szent intézményére. Heti ezen lépése után már nem maradt egyetlen legitim erő sem az országban, mely akár csak az egység látszatát is kelthette volna. Heti Thébát nem foglalta el, hatalma csak [[Thini]] körzetéig terjedt délen, de ez is csak SziutSzauti hűsége miatt. Utódja, [[Merikaré]] alatt azonban Théba a szövetségi viszonyt is felmondta. A kialakult helyzet néhány aspektusában hasonló a mezopotámiai városkirályságok hierarchiájához. SziutSzauti például névleg Hahninszu alattvalója volt, de [[Meszehti]] és [[Tefib|Tefib(i)]] alatt bizonyára erősebb és gazdagabb volt, mint két vetélytársa együttvéve, és neki volt a legnagyobb esélye a főhatalom megszerzésére, miután katonai ereje már meghaladta Hahninszuét.
 
SziutSzauti a „balansz” szerepét játszotta, attól függően, hogy melyik oldalra állt, tolódott el az egyensúly. Meszehti többször legyőzte Théba erőit, és megállította [[II. Antef]] északi terjeszkedését, de ugyanakkor sakkban tartotta a IX. dinasztiát is, majd Tefib dúlt Abdzsuban [[III. Heti]] nevében, nehéz időket hozva [[III. Antef]]re. Könnyen elképzelhető, hogy a gyéren lakott, viszonylag szegény thébai kerület urai megvárták, merre billen el véglegesen a mérleg nyelve, hogyan alakulnak az erőviszonyok Memphisz, SziutSzauti és a közbeeső Hahninszu között. [[I. Montuhotep]] bizonyára ezért nem vette fel a királyi címet, s talán így érthető, hogyan lett Théba az utolsóból első.<ref name="K112"/> III. Heti nem sokkal később trónörökösének, [[Merikaré]]nek írt intelmeiben már harc helyett a békés egymás mellett élést tekinti feladatnak.<ref name="K113"/>
 
Az Antefek birodalma némileg hasonló helyzetben lehetett, mint [[Hammurapi babiloni király|Hammurapi]] a maga korában: viszonylag kicsiny és szegényes terület felett kezdték uralkodásukat, de ügyes szövetségi politikával lassan valamennyi ellenfelük elbukott. Théba egyik első sikere az volt, amikor Kubtival szövetkezve leverték a hatalmas neheni kormányzót, [[Anhtifi]]t. Nehen annektálása fontos állomása volt Théba pozícióharcának, nem véletlen, hogy mindhárom Antef felvette [[Hórusz]], Nehen védnöke nevét. Ezután azonban többször vereséget szenvedtek SziutSzauti uraitól, és Hahninszu gyengüléséig deffenzívába kényszerültek. Hahninszut végül jelentősen gyengítette Hmunu elszakadása, s ez vezetett a bukásához.<ref name="K112">Kákosy 1998, 112. old.</ref> A Thébával szembeni utolsó lázadás már Hmunu bíztatására tört ki Abdzsu környékén, melyet [[II. Montuhotep]] vert le. Az ország egyesítését Alsó-Egyiptomban kellett befejezni, ami a legnehezebb feladatnak bizonyult – a városi önkormányzatok álltak ellen a legszívósabban. III. Heti tíz személy uralmáról írt.<ref name="K113">Kákosy 1998, 113. old.</ref>
 
II. Montuhotep egyesítette az országot, és hosszú uralkodása alatt az állam látszólag stabilizálódott.<ref name="S134"/> Győzelmei emlékére hosszú és kacskaringós nevet vett fel (illetve háromszor toldotta meg az eredetit): (II.) Montuhotep Szaanhibtaui Nebhepetré Netjerihedzset Szemataui. Ötvenegy évi uralkodása alatt sikert sikerre halmozott, úgy tűnt, Egyiptom végre kilábal a majdnem évszázadnyi anarchiából. Théba sikerének titka, hogy míg a szomszédok szepatkormányzóiktól függtek, vagyis saját államukban sem sikerült felszámolni a széttagoltságot, Théba egy központosított hatalmat alakított ki.
95 903

szerkesztés