„Lánctalp” változatai közötti eltérés

a
Meghajtás szempontjából több fajta létezik:
*'''-tarajos:''' A lánctagokon, belső oldalon lévő háromszög, trapéz, vagy egyéb csúcsos kiemelkedések alkotnak egy taréjt, ezek nyúlnak be a meghajtókerék fogai közé, ezeken keresztül adódik át a hajtás. A szovjet [[T–34]] harckocsi lánctalpa ilyen.
*'''-csapos:''' A lánctagok csuklóinál a lánctalpon belül vagy annak külső szélein alakítanak ki hengeres felületeket, ezekkel kapcsolódik a meghajtó fogaskerék, amit csillagkeréknek is neveznek. Példa erre a [[T–55]] harckocsi.
*'''-lyuksoros:''' A lánctag sík lapjának közepén egy vagy több nyílást alakítanak ki, ebbe kapcsolódik a meghajtó fogazat. A szovjet [[KV–1]] harckocsinál is ezt a megoldást használták.
*'''-görgős:''' Főleg magas-csuklós lánc esetén használt megoldás, a csuklóknál a csapszegre fűzött görgő/görgők kapcsolódik/kapcsolódnak a lánckerékkel.
 
A csuklók kialakítása is többféle lehet:
 
*-'''lapos csukló:''' A lánctag teherviselő részének középvonalában van a csapszeg, a lánctagok [[fésű]]szerűen egymásba nyúlnak. Sima körbefutást, nagy sebességet tesz lehetővé, de viszonylag drága, kopása nem javítható és a szennyeződéseket a talajról könnyen "fölszedi"
 
*-'''magas csukló:''' A lánctagokból kiemelkedő borda vagy bordák vannak egymással összekapcsolva, úgy néz ki, mintha egy közönséges meghajtólánc láncszemeihez növesztenének futófelületet. A csapszegek a talajtól messzebb vannak, így alig szennyeződnek, de csak alacsony sebességet tesz lehetővé. Munkagépeken jellemző.
 
A csuklók szerkezete is változó. A legegyszerűbb, hogy egy közönséges acélrudat használnak csapszegként, rögzítés nélkül, mivel nagy terhelése miatt nehezen csúszik ki. Ha mégis kimozdulna,, akkor a laza ág mellett elhelyezett idom (lánccsapszeg terelő) tolja vissza mozgás közben.