Főmenü megnyitása

Módosítások

4 085 bájt hozzáadva ,  7 évvel ezelőtt
Mikola a szerint a ''slovenski'' elnevezés nem azonosítja még a vendeket a szlovénekkel. Ekkor is logikát nélkülöző érvelés mentén halad, arra hivatkozva, hogy az emberek anyanyelvükön ''slovenski'' titulust használnak, de mert magukat magyarul ''vend''-nek mondják, az pedig nem azonos a magyar nyelvű ''szlovén'' elnevezéssel, így a ''slovenski'' önmeghatározás sem lehet azonos a ''szlovén'' névvel. A lakosságnak csak töredéke vallotta magát vendnek, még a magyarul beszélők között is, Mikola ezzel szemben váltig állítja, hogy a Vendvidéken élők kivétel nélkül vendnek vallják magukat és mindannyian magyarul beszélnek. A korabeli feljegyzések szerint az [[1907]]-es színmagyar oktatást elrendelő törvényt követően is a fiatalabb generáció is kevésbé beszélte a magyar nyelvet, így nem vallhatták magukat vendeknek. A népszámlálási adatok a lakosság vendként tűntetik fel, amely úgyszintén nem ad semmilyen tény, minek folytán az akkori hivatalos magyar nemzetiségi politika ezt a nemzetiséget vendnek nyilvánította és hivatalosan tagadta, hogy szlovén lenne.
 
Mikola sokszor egymásnak ellentmondó dolgokat is állított, mert noha vend nemzetről beszélt, de a vend nemzettudat létét is tagadta. Idővel megváltoztatta állításait és kijelentette, hogy a vendek a magyarokkal keveredtek, gyakorlatilag szláv magyarok, akiknek magyarosodniuk is kell. MindezenIlyen fenntartásaiés melletthasonló tehátellentmondásai görcsösenközé kardoskodotttartozik amellett,''A hogyvendség amúltja vendségés Magyarországhozjelene'' kellbrossúrában, hogy tartozzék.bár a Felterjesztettevendek mindezeketeredetét a [[Egyesült7. Királyságszázad|brit7.]] és -[[Amerikai Egyesült8. Államok|amerikaiszázad]]ra hatalmakhozteszi, ámde mégis azon a véleményen van, hogy a késő középkorban telepítették be őket a Mura és ottRába isközi világosanvidékre kifejtettea Bánffy és Batthyány családok: egyszerre állít olyasmit, hogy semmilyenősi tekintetbennépcsoportról nincsír, közeamely aza [[szlovénhonfoglalás nyelv|irodalmielőtt szlovénhoz]]jelen volt, és azt, hogy csak jóval a vendnekhonfoglalás után, tudatos telepítés útján kerültek be. MikolátA viszontmagyarokkal nemvaló vettékkeveredést komolyanazzal igyekszik alátámasztani, hogy a magyarosítást megelezően voltak más települések is a vidéken, amelyek magyar nevet viseltek, s nem avégettváltoztatták mertmeg azt utóbb, azilyen elméleteitHidegkút helytelenítették([[Vashidegkút]]), hanemvagy merta már elpusztult Váralja, amelyek véleménye szerint önmagukban azt a határrendezéstényt márbizonyítják, hogy magyar lakosú falvak voltak. A magyar nevek nem bizonyíthatják ezt a tézist, mert utóbb feltárt feljegyzések szerint Hidegkút és Váralja is korábbanszlávoktól ellakott letttelepülések döntvevoltak.
 
Mindezen fenntartásai mellett tehát görcsösen kardoskodott amellett, hogy a vendség Magyarországhoz kell, hogy tartozzék. Felterjesztette mindezeket a [[Egyesült Királyság|brit]] és [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] hatalmakhoz és ott is világosan kifejtette, hogy semmilyen tekintetben nincs köze az [[szlovén nyelv|irodalmi szlovénhoz]] a vendnek. Mikolát viszont nem vették komolyan, nem avégett mert, az elméleteit helytelenítették, hanem mert a határrendezés már korábban el lett döntve.
 
Mikola aprólékos kutatásokat végzett, hogy ügyét alátámassza, de nyilvánvaló, hogy számos adatot megmásított. Mikolának tudnia kellett arról, hogy az evangélikus szlovénség is (melyhez ő maga is tartozott) egyértelműen leszögezte évszázadokkal korábban, hogy az örökös tartományok szlovénjeivel egyet alkot, viszont magyarországi szlovén anyanyelvű és lutheránus vallású. A Küzmics István-féle Újtestamentumban olvasható Előszó tér ki erre részletesen. Bár ez a kijelentés a későbbi kiadványokból hiányzik, de az eredeti példányok a [[20. század]]ban is rengeteg embernél megtalálhatóak voltak. Kizárt, hogy Mikola nem tudott volna erről. Mikola munkáiból világosan is látszik, hogy a politikát a tudomány fölé helyezi. Erre mutatott rá [[Matija Slavič]] szlavista, Biblia-kutató, aki szerint Mikola végső soron elismeri, hogy a vendek szlovénok, mert többször említi, hogy slovencinak vallják magukat, sőt az irredenta célú írások mind azt mutatják, hogy mégis szlovén népről van szó. Mikola közben tagadja, hogy a vendeknek bármilyen történelmi múltjuk lenne, ezzel szemben mégis levezeti származásukat. Mikola a történelmi múlt hiányával próbálja azt elhitetni, hogy a vendség magyarosítása (magyarosodása) teljesen törvényes és megalapozott, mivel nemzeti létüknek alapja nincs, s minthogy a magyarság nálánál felsőbbrendű, úgy a nemzeti dicsőséget a beolvadással elnyerheti. Ezt a sovinizmust tetőzi, hogy a szomszédos népek történetét is hamisnak, kitaláltnak ítéli Mikola és egyedüli, öntudattal rendelkező nemzetként a magyart jelöli meg a térségben.
 
A vendek egyértelmű szlovén illetősége mellett számos magyar tette le voksát abban az időben és korábban is. Elsőként [[Torkos József]] felvidéki magyar teológus, aki aláírta Küzmics Újszövetség Előszavát, azt követően [[Szily János]] tért ki leveleiben, amelyek szerint a krajnai és magyarországi nyelv bár sokban különbözik, mégis mindkettő esetében szlovén nyelvről van szó, mert ezen nyelvek beszélői ugyanazon néphez tartoznak. [[Bitnitz Lajos]] a [[19. század]]ban még élő vandál-vend rokonságot cáfolta meg és azonosította a szlovénokkal a vendeket. A háború kitörése előtt egy zala megyei magyar történész, [[Gönczi Ferenc]] közölte a zalai vendekről szóló munkáját, ahol a nyelvi hasonlóságokat figyelembe véve a stájerországi szlovénokkal azonosította a vendeket. Ez utóbbit Mikolának ismernie kellett, miután ő is Zala vármegye területén dolgozott.
 
Mikola tagadja, hogy a vidéken bármilyen erőszakos magyarosítás zajlana, szerinte önkéntes és erősen támogatott magyarosodásról van szó, amelyet a [[16. század]]ig vezet vissza. A tótsági reformáció kezdetekor Mikola felsorolja a vidék első protestáns lelkészeit, akik többségében magyarok. Állítása szerint (ami mindössze feltételezés), a magyar lelkészek mindvégig magyarul prédikáltak és így minden vend magyarul beszélt már akkor. Későbbi kutatások megállapították, hogy az említett magyar lelkészek, mint [[Szalaszegi János]], megtanultak a nép nyelvén és írtak templomi énekeket, illetve prédikációkat. A [[16. század]] közepén keletkezett, a reformáció terjedésével egyidőben a martyánczi énekeskönyv, amely az első vend nyelvű írásos munkák közé tartozik. Ez már világosan mutatja azt a tényt, hogy nem magyar nyelvet használtak a szlovén protestánsok, hanem saját nyelvüket törekedtek használni. A következő századokban több száz ilyen énekeskönyv keletkezett még, amelyek magyarból is fordítanak, de rengeteg horvát éneket vesznek át. Még maguk a protestáns vendek is idomulni próbáltak a kaj-horvát nyelvhez, mert annyira hasonlított az anyanyelvükhöz, hogy azt saját könyveik megszerkesztésénél is kamatoztathatták. Tehát a magyar lelkészek nemhogy magyarosodásra akarták bírni szláv híveiket, sőt meg is tanulták a nyelvüket. Mikola Sándor és [[Oslay Ferenc]] ezzel kapcsolatban még a freskó festő [[Aquila János]]t is magyarnak próbálta beállítani, aki véleményük szerint ''Sas János'' nevet viselt eredetileg. Semmilyen dokumentum nem támasztja alá ezt az állítást, nyilván Mikola és Oslay csak kitalálta. A leggyengébb érvük a [[mártonhely]]i templomban, Aquiláról maradt önarckép, amely Oslay és Mikola szerint magyar öltözékben ábrázolja Aquilát, ez pedig bizonyíték volna a származására. Oslay és Mikola állítása összefügg azzal a törekvéssel, amit a muraközi és vendvidéki magyar közművelődési egyesületek is folytattak, hogy a magyar koronán kívül eső Stájerország területén is magyarosodást, ill. magyarosítást idézzenek elő. A mai történészek véleménye szerint Aquila csupán művésznév és általában kizárják regedei születése miatt a magyar, illetve szláv származását is.
 
Mikola bőszen állítja, hogy a vendek önkéntesen magyarosodnak és nem ragaszkodnak anyanyelvükhöz, mialatt Mikola még a vend nyelv megtartása mellett is kardoskodik. Ha valóban magyarosodni kívánt volna minden vend, mint azt Mikola is állítja, úgy akkor miért van a nemzetiség között oly hosszú tradicíója a kéziratos munkáknak, illetve miért vettek nagyszámban akár anyanyelvi, akár a szlovén területekről, vagy Horvátországból jövő könyveket és újságokat? Mindezek csak az anyanyelvükhöz való ragaszkodást bizonyították, így Mikola állításainak ellenkezőjét.
 
Mikola odáig elment, hogy belecsinálta a vend nyelvbe ''vendiski, vendszki'' kifejezéseket. Ezeket a Mikolával szimpatizáló szlovén egyének is magukénak vallották, később a revíziót óhajtó muravidéki magyarok is vendeknek vallották magukat.