„Az-Záhir Huskadam egyiptomi szultán” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Források: clean up, replaced: P. M. Holt: The Age of the Crusades. The near East from the Eleventh Century to 1517 → {{CitLib|cím= The Age of the Crusades|alcím = The Near East from the Eleventh Century to AWB |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
'''Az-Záhir Huskadam''', azaz ''Szajf ad-Dín
== Útja a trónig ==
Származását tekintve ''rúmi'' (azaz [[bizánci Birodalom|bizánci]] vagy [[anatólia]]i) volt. Egy Nászir ad-Dín nevű kereskedő vásárolta meg, akitől [[al-Muajjad Sajh]] szultán ([[1412]]–[[1421]]) vásárolta meg. Fokozatosan emelkedett a ranglétrán: előbb az uralkodói testőrség tagja, majd pohárnok, végül emír lett. [[Al-Asraf Ínál]] ([[1453]]–[[1461]]) utódja és fia, [[al-Muajjad Ahmad]] (1461) rövid uralkodása idejére [[atabég]]gé nevezték ki, ami a legmagasabb rangnak számított, bár pontosan meghatározott hatáskör nem járt hozzá. [[1461]] nyarán két rivális mamlúkfrakció, a [[Dzsánim al-Asrafi]] damaszkuszi kormányzó vezette, al-Asraf Barszbájhoz kötődő ''asrafijja'', valamint az az-Záhir Dzsakmak ([[1438]]–[[1453]]) idején felemelkedő, Dzsánibak al-Asrafi vezette ''záhirijja'' úgy állapodott meg, hogy Dzsánim hatalomátvételéig az egyik táborhoz sem tartozó, ráadásul származása miatt is bázistalan Huskadamot helyezik trónra. Ennek megfelelően ellenállás nélkül bevették a citadellát, Ahmad szultánt [Alexandria|Alexandriába]] vitték és bebörtönözték, és Huskadamra esküdtek fel. Ő lett az első olyan szultán, aki már nem [[az-Záhir Barkúk]], az első cserkesz szultán háznépéhez tartozott.
== Uralkodása ==
Amennyiben a rivális frakciók arra számítottak, hogy Huskadamot könnyen leválthatják, tévedtek. Dzsánibak davádári titulust kapott, a Kairó közelébe érkező Dzsánim pedig bőséges ajándékokért cserébe felesküdött az új szultánra, és visszatért Damaszkuszba július folyamán. Még novemberben leváltották, és ő jobbnak látta a rivális [[Ak Kojonlu]] területére menekülni, [[Uzun Haszan]]hoz. (Innen a következő évben betört Szíria területére, de eredménytelenül, és a következő télen meggyilkolták száműzetésében.) [[1463]] augusztusában Huskadam kivégeztette Dzsánibakot, így letörte mindkét, trónjára potenciális veszélyt jelentő csoportosulást – igaz, a záhiriták elleni leszámolási kísérlet megbékéléssel végződött, mert Huskadam saját mamlúkjai körében is szervezkedés kezdődött, így a szultán – a később egyébként trónt szerző – [[al-Asraf Káitbej egyiptomi szultán|Káitbej az-Záhiri]] közvetítésével megállapodott velük, és visszaszolgáltatta az addig elkobzott vagyonukat.
Uralkodása egyéb tekintetben nem volt kiemelkedő. Az [[1458]] óta tartó [[ciprus]]i trónviszály [[1463]]-ban végül a szultán által támogatott [[II. Jakab ciprusi király|II. Jakab]] győzelmével ért véget, bár Jakab [[1464]]-ben elfoglalta a közvetlen mamlúk ellenőrzés alatt álló [[Famagusta]] erődjét. [[1465]]-ben az anatóliai határvidéken, a hűbéres [[Elbisztán]]ban kezdődött trónviszály a [[dulkadridák|dulkadrida]] dinasztiában, amelyben a térségben dinamikusan erősödő [[Oszmán Birodalom]] [[Sáh Szuvár]]t, míg Huskadam helyi ([[aleppó]]i, [[hamá]]i és [[tripoli (Libanon)|tripoli]]) erői fivéreit, [[Sáh Budak]]ot és Rusztumot támogatták. Mivel Sáh Szuvár diadalmaskodott, [[1467]]-ben, röviddel halála előtt Huskadam parancsot adott egy elbisztáni hadjárat megindítására, ami csak jóval később indult meg a trónváltások miatt.
Az előkelőségek még Huskadam életében kijelölték utódját, Sajh egy másik mamlúkját, [[az-Záhir Jalbáj|Jalbáj]]t, aki halála után vette át a trónt – igaz, csak rövid időre.
| |||