„Romániai magyar gyermekirodalom” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
7. sor:
A Cimbora megszűnése után az [[1930-as évek]]ben a hazai magyar gyermekirodalom a hanyatlás jegyeit mutatja mind minőségi, mind mennyiségi szempontból. A neves írók jórészt nem folytatják gyermekirodalmi tevékenységüket, s a kiadói gyakorlat sem kedvez a fejlődésnek: a kiadók elsősorban kelendő, olcsó, időszerű iskolai műsorokat, szavalókönyveket, színdarabokat adnak ki a gyermekek számára, s a szebb kiállítású, igényesebb gyermekkönyveket külföldről hozzák be. Volt olyan év is (1936), amelyben egyetlen magyar gyermekkönyv sem került ki a romániai nyomdákból. A folytonosság mégsem szűnt meg, bár mindinkább előtérbe kerültek az olyan munkák, amelyeket a művészietlen eszközökkel gyártott didaktikai cél vagy esetleg az olcsó szórakoztatásra való törekvés jellemzett.
A két világháború közti korszak gyermekversköltői a Cimbora köréhez tartozó szerzők mellett: [[Benkő Anna]], [[Bölöni Jolán]], [[Földes Zoltán]], [[Gara Ákos]], [[Halmágyi Mária]], [[Horváth Janka]] (''Versek kisebb-nagyobb gyermekeknek'', [[Arad]], 1924), [[Kiss Péter]] (''Három árva gyermek'', [[Marosvásárhely]], 1934), [[Kovács Nándor]] (''Dalok és versek az ifjúság számára'', [[Dicsőszentmárton]], 1935), [[Krüzselyi Erzsébet]], [[Kubán Endre]], [[Mael Ferenc]] ( (összeállításában: [[Gyermekek szavalókönyve]], [[Kolozsvár]], 1933), [[Szentimrei Jenő]].
A [[próza]]írók közül ebben az időben önálló kötettel jelentkezett [[Balázs Ferenc (író)|Balázs Ferenc]], [[Berde Mária]], [[Blaskó Mária]] (''Pityu'', Kolozsvár, 1926; ''Nagy hegyek kis vándora'', Kolozsvár, 1927; ''Tövisek között''; ''Kis királyok''), [[Bodó Sanyi]] (''Aranka és Rézike, a két ikertestvérke gyönyörű szép regénye'', 1926), [[Borsai Mária]], [[Diénes Jenő]], [[Fábián Ervinné|Fábiánné Beer Ilona]], Gál Lajosné (''A jóság jutalma'', Kolozsvár, 1929), [[Gara Ákos]], [[Gulyás Károly]], [[Hollstein Mária]], [[Kaczér Illés]] (''Jancsi'', [[Brassó]], 1922), ''Kertész Mihály'' (''Senki Tamás története'', [[Szatmárnémeti|Szatmár]], 1923), [[László Marcella]], [[Monoky Sándor]] (''Tündérmese'', [[Szatmárnémeti|Szatmár]], 1922), [[Nagy Márton]] (''Patikás Gyurka mókái'', [[Nagyvárad]], 1929), [[Nemes Ferenc]] (''Elemista voltam'', [[Brassó]], 1934), [[Perédi Ádi]] (''Tavasz kisasszonya'', ''A róka meg a nyúl és más mesék'', [[Kolozsvár]], 1934), [[Szondy György]], Wellmann Rezsőné H. Perlaki Etelka (''Álmok világában'', [[Szatmárnémeti|Szatmár]], 1922). A prózai műfajok közt a tündérmeséé a vezető szerep, valamint a „tanulságos történeteké.” A névsorból a legnépszerűbb és művészileg is legtöbbet nyújtó szerzők a Cimbora köréhez tartozó [[Balázs Ferenc (író)|Balázs Ferenc]], [[Berde Mária]], [[Dsida Jenő]], [[Szentimrei Jenő]] és [[Tamási Áron]] mellett: [[Csűrös Emília]], [[Kertész Mihály]], [[László Marcella]], [[Monoky Sándor]], [[Szondy György]].
| |||