„Nankingi mészárlás” változatai közötti eltérés

jav.
(pontosítások)
(jav.)
A kínai nacionalista kormány 1928-ban, az [[északi hadjárat (Kína)|északi hadjárat]] után [[Kanton (város)|Kantonból]] [[Nanking]]ba helyezte át székhelyét. Ennek hatására az addigi negyedmilliós lakosság száma, néhány év alatt egy millióra emelkedett.
 
1937. július 8-án a pekingi városközponttól 15 kilométerre fekvő [[Marco Polo hídi incidens|Marco Polo hídnál]] a kínaiak és az ott gyakorlatozó japán katonák között tűzpárbaj bontakozott ki. A japán vezetés felháborodva az eseményeken a kínai katonák megbüntetését, és bocsánatkérést követelt a kínai vezetéstől, amely vonakodott ennek eleget tenni. A második felszólítással egy időben a japán haderők átfogó támadást indítottak. Ezzel kitörkitört Kína és Japán között az úgynevezett [[második kínai–japán háború]]. A konfliktus Japán [[20. század]] eleje óta folytatott [[Imperializmus|imperialista]] politikájára vezethető vissza, amelynek célja az volt, hogy [[Kína|Kínát]] politikailag és katonailag az uralma alá hajtsa, hogy az ott található fontos nyersanyaglelőhelyeket, a hatalmas munkaerőt és élelmiszerkészletet biztosítsa a maga számára. Ezzel együtt a kínai [[nacionalizmus]] erősödése és az [[önrendelkezési jog]]hoz való feltétlen ragaszkodás is szította a háború tüzét.
 
== A mészárlás ==
[[Fájl:Nanking bodies 1937.jpg|300px|bélyegkép|Holtestek a [[Jangce]] partján]]
 
A technikailag jóval fejlettebb japán haderő, miután elfoglalta Pekinget és Sanghajt, fő célja az akkori kínai főváros, Nanking elfoglalása volt. A japán hadvezetés felszólította a város védelmi erőit az azonnali megadásra. Mivel 1937. december 10-én 13 óráig, nem kaptak választ [[Macui Ivane]] tábornok kiadta a parancsot a város elfoglalására. Kemény harcok után 1937. december 13-án a japánok felmorzsolták a kínaiak ellenállását, és elfoglalták a várost. Ezzel kezdetét vette a hat héten át tartó brutális erőszak a városban lévő katonák és civilek ellen. A benyomuló japánok elől tömegek kezdtek menekülni a [[Jangce]] folyó felé, de a város vezetése korábban az ostrom alatt a szökések megakadályozása miatt elpusztította az összes hajót, ezért sokan úszva próbáltak átjutni. A folyóhoz érkező japán katonák tűzet nyitottak a felnőttekre és gyerekekre egyaránt, és válogatás nélkül ölni kezdték őket. Egy beszámoló szerint másnapra megszámlálhatatlan holttest borította a folyó partját. A gyilkolás eközben a városon többi részén is folyt. A kínai katonák nagy részét még a külvárosban elfogták, azok,de voltak akik bemenekültek a városba,. Ők levették egyenruhájukat, és civilnek öltöztek. AEmiatt a 17. japán hadtest katonái az elkövetkező napokban embereketakikről tartóztattak le, akikrőlcsak feltételezték, hogy korábban katona lehet azokat letartóztatták. Őket a városon kívülre vitték, és kivégezték a már korábban elfogottfogságba esett katonákkal együtt.
 
A civil lakosság maradékának is szörnyű terrort kellett elszenvednie. Válogatott kegyetlen gyilkolási módszereket alkalmaztak a japán katonák. Versenyt rendeztek, ki tud rövidebb idő alatt több foglyot lefejezni vagy [[szurony|bajonettel]] leszúrni. Élve temettek el embereket, és volt, akit benzinnel locsoltak le és felgyújtottak. Előfordult az is, hogy embereket élve kibeleztek. Mintegy 20 ezer nőt, és gyermekeket erőszakoltak meg a nyílt utcán, sőt, még templomokban is. Az erőszakot gyakran csoportosan, a hozzátartozók szeme láttára követték el, majd ugyanerre kényszerítették a közvetlen családtagokat is. AAz így megalázott nőket megcsonkították, majd brutálisan kivégezték. A várost eközben teljesen kifosztották és számos épületet felgyújtottak.
 
== Következmények ==
[[Fájl:Victims in Nanjing massacre.jpg|250px|bélyegkép|A nankingi mészárlás áldozatainak földi maradványai.]]
1937 decembere után a nyugati közvélemény a nankingi mészárláshoz hasonló események miatt élesen a japánok ellen fordult. 1938-ban visszarendelték Japánba [[Macui Ivane]] tábornokot. AŐ a hadseregtől leszerelt, és visszatért szülővárosába, ahol szentélyszentélyt építtetett a nankingi mészárlás áldozatainak emlékére, akik miatt állandó bűntudat gyötörte. Macui a mészárlás idején súlyosan beteg volt, és máig vitás kérdés, hogy ez mennyire hatott ki a csapatai feletti parancsnoklási képességére. 1948-ban a [[tokiói per]]ben „nemzeti szégyennek” nevezte a történteket, később mégis, mint háborús főbűnöst felakasztották. Azonban ő volt az egyetlen olyan, akit a mészárlásért elítéltek. Így sok alacsonyabb rendfokozatban lévő, a mészárlás lebonyolításában aktívan részt vevő tisztet semmiféle retorzió nem ért.<ref>{{Opcit|n=Ian Buruma|o=108}}</ref>
1937 decembere után a nyugati közvélemény a nankingi mészárláshoz hasonló események miatt élesen a japánok ellen fordult.
1938-ban visszarendelték Japánba [[Macui Ivane]] tábornokot. A hadseregtől leszerelt, és visszatért szülővárosába, ahol szentély építtetett a nankingi mészárlás áldozatainak emlékére, akik miatt állandó bűntudat gyötörte. Macui a mészárlás idején súlyosan beteg volt, és máig vitás kérdés, hogy ez mennyire hatott ki a csapatai feletti parancsnoklási képességére. 1948-ban a [[tokiói per]]ben „nemzeti szégyennek” nevezte a történteket, később mégis, mint háborús főbűnöst felakasztották. Azonban ő volt az egyetlen olyan, akit a mészárlásért elítéltek. Így sok alacsonyabb rendfokozatban lévő, a mészárlás lebonyolításában aktívan részt vevő tisztet semmiféle retorzió nem ért.<ref>{{Opcit|n=Ian Buruma|o=108}}</ref>
 
A nankingi események hatásai ma is érezhetőek. Kína és Japán közötti hűvös diplomácia kapcsolathoz nagyban hozzájárul, hogy a japán vezetés továbbra is bagatellizálja az eseményeket. Sőt, már megjelentek olyan politikai csoportok és törekvések, amelyek szerint a mészárlás meg se történt, az ott készült fotók hamisítványok. A japán történelem könyvben apró incidensként jellemzik, hiszen a japán közvélemény képtelen elfogadni, hogy japán katonákkatonáik ilyen kegyetlenségben vettek részt. [[Iris Chang]] írónő a túlélők emlékiratai alapján elkészítette a „The Rape of Nanking – The Forgotten Holocaust of World War II” (Nanking megerőszakolása – a második világháború elfeledett holokausztja) könyvét, amiből később film is készült.
 
== Jegyzetek ==