„Gyalui Farkas” változatai közötti eltérés

Miután már 1882 óta a kolozsvári ''Magyar Polgár'' és különböző budapesti lapok külső munkatársa, [[Petelei István]] 1886 áprilisában a ''[[Kolozsvári Közlöny]]höz'' szerződtette, itt tanulta meg az újságírást, s később is barátság fűzte mesteréhez. Rövid ideig a ''Magyarság'' éjjeli, majd ennek megszűnte után az ''Erdélyi Híradó'' segédszerkesztője volt; 1891-ben a kolozsvári Egyetemi Könyvtárhoz kapott kinevezést. 1892 és 1902 között sajtó alá rendezte a könyvtár szakcímjegyzékét.
 
Az [[1890-es évek]] végén hosszabb tanulmányúton meglátogatta [[Németország]], [[Svájc]], [[Franciaország]], [[Anglia]], [[Belgium]], [[Hollandia]] és [[Ausztria]] nevezetesebb közkönyvtárait. Tapasztalatait a ''Külföldi szakkönyvtárakról'' c. könyvében (Kolozsvár, 1900) összegezte: ezeket felhasználták a kolozsvári Egyetemi Könyvtár új épületének tervezési munkálataiban. 1901-től tizennyolc éven át mint egyetemi magántanár a [[Könyvtár- és információtudomány|könyvtártudomány]] tárgyköréből tartott előadásokat a kolozsvári egyetemen, s főként a köz- és népkönyvtárak hálózatának kérdésével foglalkozott. A [[brüsszel]]i ''Institut International de Bibliographie'' tagjává választották, 1911-ben pedig [[Erdélyi Pál]]tól átvette a könyvtár igazgatását, megtartva tisztségét 1926-os nyugdíjaztatásáig.
 
Kapcsolata a hírlapírással könyvtárosi működése idején sem szakadt meg. Művelődési, irodalmi vonatkozású cikkei, franciából, angolból és németből készített műfordításai továbbra is megjelentek a lapokban; [[Guy de Maupassant]] első erdélyi magyar tolmácsolói közé tartozott. 1906-ban az egyetemi tanárok alapította ''[[Aradi Hírlap|Erdélyi Hírlap]]'' egyik szerkesztője volt. Mint [[Rákosi Jenő]] lapjának, a [[Budapesti Hírlap]]nak kolozsvári levelezője 1916-ban szinte párbajjal végződő sajtóvitába keveredett [[Ady Endre|Ady Endrével.]]
 
Nyugalomba vonulása után fokozott irodalmi tevékenységbe kezdett. Cikkei, tanulmányai főként a romániai magyar időszaki sajtóban jelentek meg, rendszeresen tartott előadásokat a különböző irodalmi és közművelődési társaságok felolvasó ülésein. Munkásságáért az [[EIT]] – amelynek alapításában részt vett – 1937-ben tiszteletbeli elnökévé választotta. A [[Kemény Zsigmond Társaság|KZST]], a Romániai Pen Club Erdélyi Magyar Tagozata, a [[Károli Gáspár Irodalmi Társaság]], valamint a budapesti [[Petőfi Társaság]] tagja volt. Sokat tett Kolozsvár és környéke irodalmi emlékeinek megmentéséért; hagyatékából kerültek közgyűjteménybe a [[Hesdát]]on készített román népi [[fametszet]]ek eredeti dúcai.
146 763

szerkesztés