„Erdélyi Fiatalok” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
11. sor:
Fejlődésének második szakaszában az Erdélyi Fiatalok behatóan foglalkozott a pályaválasztás és az elhelyezkedés kérdéseivel, az egyetemileg engedélyezett diákegyesület megalakításának előkészületeivel, oktatás- és nevelésügyi problémákkal. Bár szépirodalmi anyagot nem közölt, szívesen állt ki olyan akkor induló írók mellett, mint [[József Attila]], [[Szilágyi András]], [[Méliusz József]], [[Bözödi György]]. Az irodalom és társadalom kérdésében a lap szembefordult az erőltetett [[szociológia]]i vizsgálódással ([[Jancsó Béla]] cikke 1935-ben); ankétot indított az irodalomtanítás kérdésében, és követelte az erdélyi irodalom olvasókörének demokratizálását.
A legtermékenyebb munkát a [[falukutatás]] terén végezte. A faluszemináriumok, a falumunka-pályázatok és falusi kiszállások, a kapcsolat [[Dimitrie Gusti]] professzor falumozgalmával, valamint a lap 1931-32-ben megjelent ''Falu-füzetei'' egyrészt azt hirdették, hogy az értelmiség helye a falusi nép oldalán van, másrészt azt, hogy a magyar kisebbség jövője a falu helyzetének javításán fordul életre vagy halálra (a négy füzet szerzője [[Gyallay-
A lap jelentősége számos akkor szunnyadó kérdés (nép és értelmiség, társadalmi és művészi tudat, [[nemzetiség]]i kérdés (például [[Kiss Árpád (jogász)|Kiss Árpád]] tanulmányai), [[állam]]hatalom és társadalmi öntevékenység, haza és nagyvilág) bátor felvetésében rejlik. Hatása az [[1930-as évek]] fiatal nemzedékére kétségtelen. Az Erdélyi Fiatalok irányította az értelmiségi ifjúság figyelmét a közügyekkel való foglalkozásra, s a lap körül csoportosuló fiatalok abban is példát mutattak, hogy több mint tíz éven át semmiféle anyagi támogatást és honoráriumot el nem fogadva, csupán az előfizetési díjakra támaszkodva tartották fenn a lapot.
|