„Sztereoszkópia” változatai közötti eltérés

{{korr}}A '''sztereoszkópia''' olyan képalkotási módszereket foglal egybe, mely segítségével egy képben a térlátás illúziója kelthető. A térlátás mindennapi szinten úgy valósul meg, hogy a szemeink által észlelt két enyhén eltolt képet agyunk valós időben feldolgozza és egybeteszi (lásd [[Sztereopszissztereopszis]]). Ha tehát két enyhén eltolt pontból készített képet bemutatunk külön a megfelelő szemnek, kialakul egy virtuális [[Mélységészlelés|mélységérzet]].

Ahhoz, hogy egy képbeli jelenetet térben felfoghassunk, szükség van két képre valójában. [[Fényképezés|Fényképek]] esetén, ha a tárgy nyugalomban van, ez megvalósítható egy szokásos fényképezőgéppel is, de ügyelni kell a képek összhangjára, és főleg a két kép közti távolságra.

Egy sztereó fényképezőgép trivializálja az eljárást, mivel képes egyszerre legalább két képet készíteni különböző objektivekenobjektíveken keresztül. A lencsetávolság általában megfelel az átlagos szemtávolságnak (63 – 65 mm) ; ezt a távolságot ''sztereó alapvonalnak'' hivjákhívják.

A legegyszerűbb, ha a kisméretű képeket nagyon közel helyezzük a szemekhez, biztosítva a hatást. A virtuális-valóság szemüvegek például igyígy működnek, és a hozzárendelt számítógép automatikusan generálja a megfelelő képet mindkét kis kijelzőre.

[[Fájl:Pocket stereoscope.jpg|jobbra|bélyegkép|150px|Egy zsebsztereográf]]A [[Sztereogram|sztereografikus képek]] egymás mellé nyomtatottak, betartva a 63 mm-es alapvonalat. Ha a nézőnek sikerül, a képpárt közel tartva, hogy a tekintetét a messzibe fokuszáljafókuszálja, akkor létrejön az illúzió. A sztereográf megkönnyíti a módszert, mivel elválasztja a két szem látóterét és megszünteti a zavart.

Ha nagyobb méretű képeket szeretnénk összehangolni, akkor ez egy egyszerű de precizenprecízen beállított tükörrendszerrel elérhető; viszont a felállítás nagyon érzékeny a megfigyelő fejmozdulataira. A 3-D megfigyelők ezen a módszeren javítanak.

A képernyő egyszerre két képet vetít ki, [[Fény#A fény polarizációja|polarizálással]]. A megfigyelők szemüveget viselnek, melyeken polarizáló szűrők vannak. Mivel a szűrő csak azonosan polarizált fényt enged át, a két szembe megfelelő szűrőlencséken át csak a megfelelő kép jut. Lineáris polarizálás eseten a fej vizszintesenvízszintesen kell maradjon, másképp a szűrés nem tökéletes. Cirkuláris polarizálás megszünteti ezt a hatást.

Egy anaglif tájkép és a hozzá szükséges vörös-tűrkiztürkiz szemüveg.

Mivel a szem három alapszinbenalapszínben érzékel (vörös, zöld és kék), polarizálás helyett a két szemüveglencse szinfiltertszínfiltert tartalmazhat. A leggyakrabb kombináció a vörös - tűrkiztürkiz (zöld + kék) és a kék -– sárga (vörös + zöld). A filter csak a neki megfelelő szineketszíneket engedi át, tehát ha a két egymásratettegymásra tett kép megfelelően szinkódolvaszínkódolva van, az agyunk sikeresen össze tudja állítani a 3-D képet.

A szinkódolásszínkódolás hátránya, hogy a szinesszínes képeket (főleg a vörös komponenst) gyakran telítetlenül vagy tompítva adja elő.

==== AktivAktív módszerek ====

Az aktivaktív jelszó annyit jelent, hogy a nezőnéző által viselt szemüveg és a képernyő kölcsönhatásban vannak. A ''folyadékkristályos'' (LCD) szemüvegek ennek egy megvalósítási módja. A speciális üveglencse feszültség alatt sötétté válik, különben átlátszó. A képernyő a [[Film|mozgóképet]] 48 kép/másodperc sebességgel adja elő (a szokásos 24-hez képest), mivel az individualisindividuális képek váltakozva jobb/bal szemnek valók. A szemüveg evvel szinkronizáltan nyitja-csukja a lencséket, akár egy fényképezőgép redőnyzárja.

Az autosztereószkópikusautosztereószkopikus 3D kivetítők képesek követni a fej mozgásait, vagy különböző megfigyelési szögekből különböző kép látható rajtuk, igyígy többnyire hihető 3D illúziót tudnak kelteni speciális szemüveg hordása nélkül is.

* [http://web.t-online.hu/czuaniko/cs007/31.html#hirado A három dimenziós és sztereoszkópikussztereoszkopikus képek megjelenítésének módszerei és lehetőségei]