„Veress Sándor (zeneszerző)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
4. sor:
== Életpályája ==
Szüleivel 1917-ben költözött Kolozsvárról [[Budapest]]re.
Már tanulmányai alatt, 1927 és 1934 között, népdalkutatóként dolgozott a [[Néprajzi Múzeum]]ban [[Lajtha László]] mellett, és 1930-ban népdalgyűjtő úton is részt vett [[Moldva|Moldvában]], ahol mintegy 150 népdalt rögzített fonográfra. A moldvai népdalgyűjtő út eredményeinek hatására Bartók 1934-től népzenei asszisztensként alkalmazta a rendszerezési munkálatok segítésére a [[Magyar Tudományos Akadémia|Magyar Tudományos Akadémián]]. 1937-ben a [[Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma]] által szervezett [[dudar]]i falukutató tábor résztvevőjeként dudari népdalokat gyűjtött. Bartók Béla 1940-es emigrálása után
Az 1948–1949-es [[Kommunizmus|kommunista]] fordulat után, 42 évesen elhagyta [[Magyarország]]ot, és emiatt az 1949-ben kapott [[Kossuth-díj]]át sem vehette át. [[Svájc]]ban, [[Bern]]ben telepedett le.
Zeneszerzői munkássága népzenei ihletettségű, de már korai periódusában is törekedett az új nyugat-európai stílusáramlatok megismerésére, és tapasztalatainak felhasználására. Ezért – a [[második világháború]] előtt – több tanulmányúton is járt [[Európa|Európában]], többek között [[London]]ban, [[Róma|Rómában]]. Első alkotó periódusára a [[magyar népzene]] határozott jelenléte volt jellemző (''I. vonósnégyes'', 1935; ''Erdélyi kantáta'', 1936). Emellett alkalmazta a [[Ellenpont|kontrapunktikus]] szerkesztésmódot is, de műveiben a ritmikai és dallami lelemény is fontos szerepet kapott (''Hegedűverseny'', 1939; ''I. szimfónia'', 1940). Magyarországi alkotó korszakának jelentős művei a ''Térszili Katicza'' című táncjáték (1942–1943) és a ''Sancti Agustini Psalmus'', Szent Ágoston szövegére írt zsoltár (1943–1944). Alkotásai nyomán Veress itthon már a legreményteljesebb magyar zeneszerzőnek tartották, és Bartók 1945-ben bekövetkezett halála után – mások mellett – őt is felkérték gyászzene írására. Ekkor született a ''Threnos'' című kompozíciója. Svájci munkásságában először a [[Dodekafónia|tizenkét fokú szerkesztési technikát]] alkalmazta, saját stílusához igazítva (''Vonóshármas'', 1954). Műfaji sokoldalúsága megmaradt, kamaraműveket, zenekari és versenyműveket komponált. Az 1960-as évek elejétől művészetében a magyar és európai zenei hagyományokat igyekezett összekötni.
== Források ==
|