„Veress Sándor (zeneszerző)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
10. sor:
Az 1948–1949-es [[Kommunizmus|kommunista]] fordulat után, 42 évesen elhagyta [[Magyarország]]ot, és emiatt az 1949-ben kapott [[Kossuth-díj]]át sem vehette át. [[Svájc]]ban, [[Bern]]ben telepedett le. 1950-től a berni konzervatóriumban oktatott zeneszerzést és zeneelméletet, majd 1968–1977 között a berni egyetem zenetudományi tanszékén tanított. A berni konzervatóriumban a Kodály által kidolgozott zenepedagógiai módszer svájci bevezetésével is próbálkozott. A berni egyetemen ismét foglalkozott a népzene elméleti kérdéseivel. Az 1960-as években többször hívták vendégprofesszornak [[Ausztrália (ország)|Ausztráliába]] és az [[Amerikai Egyesült Államok]]ba. 1992-ben hunyt el Bernben.
Zeneszerzőként 1933-ban mutatkozott be [[Budapesten]], és ezt követően külföldön is sikerrel szerepeltek művei. [[Tóth Aladár]] már 1937-ben elismeréssel írt róla: ''„Igaz művész szólal meg…, akinek magasabb ideáljai vannak, aki a muzsikától komolyan vár és követel valamit saját lelke és embertársai számára…, aki a zene hangjaival tisztázni akar és tisztázni is tud valamit… a kavargó élet káoszából”.'' Zeneszerzői munkássága népzenei ihletettségű, de már korai periódusában is törekedett az új nyugat-európai stílusáramlatok megismerésére, és tapasztalatainak felhasználására. Ezért – a [[második világháború]] előtt – több tanulmányúton is járt [[Európa|Európában]], többek között [[London]]ban, [[Róma|Rómában]]. Első alkotó periódusára a [[magyar népzene]] határozott jelenléte volt jellemző (''I. vonósnégyes'', 1935; ''Erdélyi kantáta'', 1936). Emellett alkalmazta a [[Ellenpont|kontrapunktikus]] szerkesztésmódot is, de műveiben a ritmikai és dallami lelemény is fontos szerepet kapott (''Hegedűverseny'', 1939; ''I. szimfónia'', 1940). Magyarországi alkotó korszakának jelentős művei a ''Térszili Katicza'' című táncjáték (1942–1943) és a ''Sancti Agustini Psalmus'', Szent Ágoston szövegére írt zsoltár (1943–1944). Alkotásai nyomán Veress itthon már a legreményteljesebb magyar zeneszerzőnek tartották, és Bartók 1945-ben bekövetkezett halála után – mások mellett – őt is felkérték gyászzene írására. Ekkor született a ''Threnos'' című kompozíciója. Svájci munkásságában először a [[Dodekafónia|tizenkét fokú szerkesztési technikát]] alkalmazta, saját stílusához igazítva (''Vonóshármas'', 1954). Műfaji sokoldalúsága megmaradt, kamaraműveket, zenekari és versenyműveket komponált. Az 1960-as évek elejétől művészetében a magyar és európai zenei hagyományokat igyekezett összekötni.
Veress Sándor a Bartókot és Kodályt követő magyar zeneszerző-nemzedék kimagasló tagjának számít, noha Magyarországon viszonylagosan kevéssé ismert. Emlékének ápolására [[Ujfalussy József]] vezetésével 1996-ban megalakult a Veress Sándor Társaság, amely koncertekkel, kiadványokkal igyekszik a zeneszerzőt megismertetni a hazai közvéleménnyel, és Veress Sándor-díjat alapítottak művi kiemelkedő megszólaltatóinak.
== Források ==
| |||