„Szócikk” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
{{egyért2|a szócikkekről|Cikk (egyértelműsítő lap)}}
'''<big>Eduard Spranger</big>''' ([[Berlin]]-Lichterfelde, [[1882]]. [[június]] 27. – [[Tübingen]], [[1963]]. [[szeptember]] 17.) [[német]] [[filozófus]], [[pedagógus]] és [[pszichológus]], a [[
==Élete==
Nevelőapja családi nevét vette fel – Alap- és középiskolai tanulmányait [[Berlin]]ben végezte (Dorotheenstädtische Realgymnasium; Gray kolostor gimnáziuma). Érettségi után a berlini [[Humboldt Egyetem]]en tanult (filozófia, gyermekpszichológia, [[pedagógia]], [[történelem]], [[közgazdaságtan]], [[jog]], [[teológia]], német nyelv, zeneelmélet). Tanára volt [[Friedrich Paulsen]], [[Wilhelm Dilthey]], Eric Schmidt és Otto Hintze. Paulsennél doktorált (Die erkenntnistheoretischen und psychologischen Grundlagen der Geschichtswissenschaft – A [[történettudomány]] [[ismeretelmélet]]i és pszichológiai alapjai – [[1905]]) és a berlini egyetemen [[habilitál]]ták a filozófia és pedagógia [[magántanár]]ává (Wilhelm von Humboldt und die Humanitätsidee – [[Wilhelm von Humboldt]] és a humanitáseszmény – [[1909]]).
Egy magán felső-leányiskola [[tanár]]aként tanított Berlinben ([[1908]]–[[1911]]). Meghívták a [[lipcse]]i egyetemre és ott a filozófia és pedagógia oktatója volt (1911–[[1920]]). Közben [[1917]]-től a porosz oktatási [[minisztérium]]ban tanácsadói feladatot látott el, majd oktató ([[professzor]]) lett a berlini egyetemen ([[1920]]). [[1925]]-től a Porosz Tudományos Akadémia tagja (később elnöke) lett. – Már [[1933]] tavaszán szembekerült a [[nemzetiszocialista]] hatalom [[politika]]i törekvéseivel, felfüggesztették a minisztériumban tanácsadói munkájából, ám megtarthatta egyetemi katedráját, ahol, a lehetőségekhez képest, a porosz [[nemzeti]] [[konzervatív]] [[hagyomány]] eszmeiségnek egyik képviselője maradt. [[1936]]/[[1937]]-ben egyetemi vendégprofesszorként [[Japán]]ban tartózkodott. [[1939]]-es [[Németország]]ba visszatérte után a politikai diktatúrával szemben a [[tudomány]] szabadságának szükségességét hangoztatta. [[1934]]-től tagja volt az un. Szerdai-társaságnak (Mittwochsgesellschaft), amely konzervatív-porosz ellenzéki, Hitler-ellenes tudós asztaltársaság, s tagjai érintkezésben voltak az [[1944]]. [[július]] 20-i, [[Hitler]] elleni [[merénylet]] egyes szervezőivel. A merénylet után letartóztatta a [[Gestapo]]. A fogságból a németországi japán nagykövet közbenjárására szabadult.
A [[2. világháború]]t követően elsőnek bízták meg a berlini Humboldt Egyetem [[rektor]]i teendőinek ellátásával. [[1945]]-ben, csak rövid ideig volt rektor, már [[október]]ben felmentették a rektori feladatok végzése alól, berlini lakását elkobozták. Rövidesen Tübingenbe költözött és [[1946]]-tól az ottani egyetem professzora volt [[nyugdíj]]azásáig ([[1950]]). Nyugdíjba vonulása után is, még [[1958]]-ig, tartott előadásokat az egyetemen, és még később is kutatói, szerkesztői munkát végzett.
1963. szeptember 17én Tübingenben halt meg; ott temették el.
[[Kategória:Lexikográfia]]
| |||