„„F → h” hangváltozás a spanyol nyelvben” változatai közötti eltérés

Az '''„f–h” hangváltozás''' a [[spanyol nyelv]] egyik legfeltűnőbb sajátossága, amelyben – meghatározott [[fonológia]]i környezetben – a [[Latin nyelv|latin]] eredetű szókezdő <small>F</small>- hehezetté alakult, majd eltűnt a [[sztenderd nyelvváltozat]]okban (viszont néhány szóban ma is ejtik [[Andalúzia]] és [[Közép-Amerika]] egyes részein, illetve a keleti [[Asztúriai–leóniAszturleóni nyelv|asztúriai]] nyelvjárásokban); helyét ma néma ''h-'' őrzi a [[Spanyol helyesírás|helyesírásban]]. E hangváltozás szintén megtalálható az [[okcitán nyelv]] gascon [[dialektus]]ában, a [[szárd nyelv]] legarchaikusabb, nuorói dialektusának középső változataiban, elszórtan bizonyos [[Olaszország|itáliai]] dialektusokban, valamint az [[isztroromán nyelv|isztrorománban]], azonban a spanyol az egyetlen jelentősebb nyelv, ahol ez állandósult és bekerült a sztenderd irodalmi változatba. Ez a szócikk a hangváltozásról folytatott nyelvészeti kutatások eredményeit, illetve a jelenség létrejöttében közrejátszó körülményekről és okokról szóló eddigi elméleteket ismerteti.