„Filmstúdió” változatai közötti eltérés

a
a (kisebb formai javítások)
A világ első műtermét [[Thomas Alva Edison]] építette [[1893]]-ban. Beceneve „Fekete Marika” volt. A francia ősfilmes [[Georges Méliès]] egyike az elsőknek, aki már [[1897]]-ben stúdiót épített saját birtokán fantasztikus trükkfilmjei előállítására. A [[1940-es évek]]ig szinte minden mozifilm stúdióban, műteremben készül – a külső és belső felvételek egyaránt –, hiszen a hangszigetelés miatt a kamerák még túl nagyok, nehezen mozgathatóak, a nyersanyag kevéssé fényérzékeny, erős megvilágításra van szükség. A húszas évek klasszikus dokumentaristái, pl Flaherty, Vertov, Ruttman majd a negyvenes évek olasz neorealista rendezői, például Visconti, Rossellini az elsők, akik elhagyják a filmstúdiókat, és természetes helyszíneken – az utcán, a köztereken, lakásokban – forgatják filmjeiket (pl Ruttman, ''Berlin, egy nagyváros szimfóniája'', Visconti ''Megszállotság'', Rossellini ''Róma, nyilt város''), s ez igen felszabadítóan hat a korabeli, főként európai filmkészítésre.
 
Már a felvevő és vetítőgépek első feltalálói, a Lumiere[[Auguste és Louis Lumière|Lumière testvérek]], illetve [[Thomas Alva Edison]] vállalkozást alapítottak találmányukra. Filmstúdióknak azonban inkább azokat a nagy filmvállalatokat nevezzük, amelyek – korülbelül a tízes évektől – nagyipari jelleggel, szériákban, s többnyire bizonyos műfajokra specializálódva gyártották a filmeket. Európában ilyen a Pathé és a Gaumont, vagy a vallásos témájú filmekre szakosodott Rank stúdió.
 
Az [[1920-as évek]] végére az amerikai filmipar stúdiók rendszerébe szerveződött. A „Big Five” (a nagy ötös) – a Paramount, a MGM, a Fox Film, a Warner Brothers és az RKO – mind saját stúdióval és mozilánccal rendelkeztek. A másik három kisebb cégnek – Universal, Columbia, United Artists – nem voltak filmszínházai.