„Christian Götz” változatai közötti eltérés

a (kisebb formai javítások)
[[képKép:Christian Götz.JPG|250 px250px|thumb|right|Götz tábornok]]
'''Christian Götz''' ([[Lübben]], [[1783]]. – [[Vác]], [[1849]]. [[április 11.]]) császári és királyi vezérőrnagy, az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharcban]] a császári csapatok egyik tábornoka. <!--kérdés hogy rokona e Johann Götznek-->
 
== Élete ==
[[kép:Christian Götz.JPG|250 px|thumb|Götz tábornok]]
 
1800. október 27-én lépett önkéntesként a 6. dragonyosezredbe. 1805-től már tisztként részt vett a Napóleon elleni háborúkban. 1831-től 1848-ig különféle gyalogezredeknél volt szolgálatban. 1848. július 16-án kapott vezérőrnagyi rangot. Ekkor az olasz hadszíntéren harcolt, majd [[Padova]] városparancsnoka lett. A [[Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz|Windisch-Grätz]] támadásának megindulása előtt rendelték át a magyarországi hadszíntérre.
 
[[1848]]. [[december 30.|december 30-án]], a [[Téli hadjárat (1848–49)|téli hadjárat]]ban egy háromezer fős dandár élén betört Észak-Magyarországra és [[1849]]. [[január 2.|január 2-án]] a budetini ütközetben megverte a [[Beniczky Lajos]] és Querlonde Ferdinánd nemzetőr őrnagyok vezette, háromezer főből álló nemzetőr sereget. Götz csapatai feldúlták és porig égették a [[budetinbudatin]]i vár melletti kastélyt, amely így helyreállíthatatlanul elpusztult. A császári győzelemmel bekerítés fenyegette Görgei hadtestét, amely [[Lipótvár]] felmentési kísérlete után a bányavárosokban akart áttelelni. Götz dandára részt vett a bányavárosoknál folyó harcokban, [[január 17.|január 17-én]] [[Turcsek]] mellett vívott ütközetet [[Aulich Lajos]] hadosztályával, majd Felix Jablonowski tábornok dandárával együtt üldözte Görgey hadtestét a Branyiszkói-hágó felé. A hadművelet végül a [[branyiszkói ütközet]] megnyerésének köszönhetően a magyar csapatokra nézve kedvezően végződött.
 
Az 1849. [[április 10.|április 10-i]] [[váci ütközet]]ben a várost védő császári hadosztályt [[Georg Heinrich Ramberg|Ramberg]] tábornok betegsége miatt Christian Götz vezette. Csapatai a Gombás-patak kőhídját védték, de azt végül [[Földváry Károly]], a 9. [[Vörössipkások|vörössipkás zászlóalj]] és a 3. fehértollas zászlóalj hősiességének köszönhetően elfoglalták a magyar csapatok. Götz személyesen irányította a császáriak visszavonulását, és eközben egy gránátszilánk homlokon találta. Sebesülten fogságba esett. A lengyel légió orvosa megpróbálta ellátni sebét, de mintegy harminc órával sebesülése után belehalt sérülésébe. Katonai tiszteletadás mellett temették el. Koporsóját a váci ütközetben is kimagaslóan helytállt 3. honvédzászlóalj katonái vitték. Egy beszámoló szerint koporsóját [[Görgei Artúr|Görgei]], [[Klapka György|Klapka]], [[Damjanich János|Damjanich]] és egy törzstiszt bocsátotta le a sírba.
{{Császárpárti vezetők az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején}}
 
{{DEFAULTSORT:Christian Go~tz Christian}}
[[Kategória:19. századi katonák]]
[[Kategória:Osztrák katonák|Go~tz]]
[[Kategória:Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc fontosabb alakjai|Go~tz]]
[[Kategória:1849-ben elhunyt személyek]]
[[Kategória:1783-ban született személyek]]