Főmenü megnyitása

Módosítások

a
 
== Előzmények ==
A nyelvcsalád szerkezetének ma ismert formája nem is oly régen még egészen másként festett. Korábban indokínai nyelvcsalád néven emlegették, amelybe a [[thai nyelvek]]et (áhom, sziámi, lao stb.) a [[vietnami nyelv|vietnamit]] és a [[miao–jaomiao-jao nyelvek]]et is besorolták. A nyelvcsalád felosztását tekintve alapvetően két fő nézet vetekszik. Az egyik nézet megalapozói Li Fanggui és Luo Changpei kínai nyelvészek voltak. E szerint a sino-tibeti nyelvcsaládba tartoznak még a [[kam–taikam-tai]] nyelvek és a miao-jao nyelvek is. Robert Shafer (1974. 2-8) még nem választotta le ezeket a nyelvcsaládokat és nyelveket a sino-tibeti nyelvcsaládról, azonban egy pontos hierarchiát dolgozott ki a nyelvek egymáshoz fűződő genealógiai ábrázolásához, mely igen nagy jelentőségűnek bizonyult a későbbi kutatások szempontjából. Shafer ''-ikus'' (''-ic'') végű osztályok (''Divison'') néven jelöli meg a legnagyobb gyűjtőcsoportokat, ez alá sorolja a ''–szerű-szerű'' (''-ish'') végződésű szekciókat (''Section''), melyeket további ágakra (''Branch'') oszt, s ezeknek az ágaknak a végén találhatók az egyes nyelvek, a rendszer legkisebb egységei (''Unit''). A sino-tibeti nyelvcsaládot következő főbb nyelvi osztályok szerint csoportosítva mutatja be:
 
* ''Barikus'' (Baric) vagy ''asszámi'', amely [[Burma]] északkeleti határához közel a [[Himalája]] déli lejtőjén beszélt nyelvek csoportja.
 
* A monoszillabikus [[izoláló nyelv|izoláló]] jelleg, azaz a nyelv morfémái kizárólag, vagy döntő többségükben egy szótagúak.
* A nyelvek [[morfológia (nyelvészet)|morfológiai]]-[[szintaxis|szintaktikai]] jellege analitikus, azaz igen csekély a toldalékok alkalmazása és morfológiai szerepe a szintaktikai eszközökéhez képest. Ebben kivételt képez némely tibeti-burmai nyelv.
* A tibeti-burmai ág bizonyos nyelveinek (pl. tibeti, jingpo) kivételével általános jellegzetesség a számlálószók használata a számneves főnévi szerkezetekben. Ezeknek a számlálószóknak a megválasztása az őket vonzó főnév [[szemantika]]i tulajdonságának függvénye (a számlálószók használata, areális jelenségként, a térség más nyelvcsaládokba tartozó nyelveire is kiterjedt, pl. a [[japán nyelv|japánra]] és a [[vietnami nyelv|vietnamira]]).
* E nyelvek zömében (pl. kínai, ji és a burmai) gyakori eszköz a melléknevek mértékjelölésére, a névszói többes szám kifejezésére a reduplikáció, azaz egy [[szótag]], egy [[morféma]], esetleg egy egész szó megismétlése.