„Unió utca” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Dj (vitalap | szerkesztései) |
kiegészítés a megadott forrásból |
||
26. sor:
== Neve ==
Eredetileg a [[Fő tér (Kolozsvár)|Fő tér]]től nyugatra, a [[kolozsmonostori apátság]] felé vivő utat ''Monostor'' utcának nevezték; latin nyelvű iratokban azonban ''Rapularum'' (répácska) volt a neve. Miután a 18. században az utca várfalakon kívüli szakasza is megépült, a várfalon belüli részt ''Belső-Monostor,'' a várfalakon kívülit pedig Külső Monostor utcának nevezték. Ez rövidült ''Belmonostor'' illetve ''Bel-Monostor'' alakra. Miután 1848. május 30-án az utcában levő [[Redut (Kolozsvár)|Redutban]] mondták ki [[Erdély]] unióját Magyarországgal, még aznap az ''Unió'' nevet kapta, amelyet a kolozsvári magyar közösség ma is használ. A szabadságharc bukása után valószínűleg visszanevezték, mert az 1850-es évek elejétől már ismét Bel-Monostor néven szerepel a forrásokban, csak 1898. május 30-án, az unió 50. évfordulója alkalmából vált ismét Unió utcává. A két világháború között neve ''Strada Memorandului'' azaz a Memorandum utcája lett, ugyanis 1894 májusában szintén a Redutban folytatták le [[az 1892. évi román memorandum]]ot aláírók perét. A második bécsi döntés után, 1941-től ismét Unió a neve, majd 1945-től az akkori uralkodó [[I. Mihály román király|Mihály király]]ról nevezték el. A király trónfosztását követően a ''30 Decembrie'' azaz December 30. nevet kapta, a [[Román Népköztársaság]] kikiáltásának emlékére. A [[1989-es romániai forradalom|romániai rendszerváltás]]t követően 1990-ben az utca visszakapta a ''Memorandului'' nevet.<ref>Szilágyi 1848: 78; Gaal 1992: 47; Asztalos
== Története ==
33. sor:
Az 1800-as évek közepétől – a Fő tér és a Bel-Közép utca mellett – az arisztokrácia kedvelt lakóhelyeként tartották számon. A 20. század elején több orvos itt épített vagy bérlet magának lakást, illetve rendelőt, és több üzlet is nyílt.<ref>Gaal 1995.</ref>
A Monostorkaput 1843-ban lebontották. A 19. század közepén a középkori öt fertály és 11 tized helyett 12 tizedet alakítottak ki, ezek egyike a Bel-Monostor utcai tized lett, amelyhez a Bel-Monostor utcán kívül a Rózsa és a Kismester utca, illetve a Fő tér nyugati házsora tartozott. 1893 és 1902 között itt közlekedett a városi [[közúti vasút (Kolozsvár)|közúti vasút]] egyik vonala, amely a Fő teret kötötte össze a sörgyárral.<ref>Gaal 1995; Asztalos
A [[Osztrák–Magyar Monarchia|dualizmus]] korában, a Fő térhez és az abból nyíló többi utcához hasonlóan az Unió utcában is megjelentek az úri közönség igényeit kielégítő cukrászdák és kávéházak. Az 1850-es években nyílt meg a 2. szám alatti ''Korona'' kávéház, az Apor-ház földszintjén. A 19. század második felében a 11. szám alatt működött Simon Ferenc cukrászdája, ahol kávét is mértek. Az első világháború előtt az utcában három kávéház is működött: a ''Budapest'' (1. szám), a ''Korona'' (2. szám), illetve a ''Korzó'' (13. szám). Az akkor szabályozás szerint a kávéházak mellékhelyiségek nélkül legalább 150 négyzetméter alapterülettel és 4 méter belmagassággal kellett, hogy rendelkezzenek; előírás volt ezen kívül legalább két darab két méter hosszúságú „tekeasztal” megléte.<ref>Gyarmati 2005: 86–87. oldal, az 109. oldal utáni 4. táblázat, 115., 123–125.</ref>
42. sor:
[[Fájl:Kolozsvár Unió utca 15.JPG||bélyegkép|A 15. szám alatti műemlék épület reneszánsz ajtaja (1654), a kapu feletti címerpajzs (1653), [[Pákey Lajos]] rajzán]]
=== Déli házsor ===
A [[Fő tér (Kolozsvár)|Fő tér]] sarkán áll az Unió utca 1. számú épülete, amelyet 1893-ban az Alpha Bank számára építettek. Az emeletén a 20. század elején a Fonciere Pesti Biztosító Intézet, később a Kereskedelmi Bank fiókja működött.<ref>Fodor 2002: 61; Gaal 2004.</ref> A 7. szám alatt a szintén műemlékké nyilvánított '''[[Lendvai-ház]]''' található. A 18. századi [[klasszicizmus|klasszicista]] épület az átépítések és a második emelet ráépítése következtében elvesztette eredeti hangulatát, de az első emeleti ablak feletti indadíszek figyelmet érdemelnek.<ref>Kelemen 1982: 160; Gaal 1992: 48; Gaal 2004.</ref> A Kötő (Ion Rațiu) utca kereszteződésében áll a 11.-13. számú kora [[reneszánsz]] épület. Az egykori '''unitárius sarokház''' a 16. században épült, és több átépítésen esett át, így eredeti stílusjegyei már csak a pincében figyelhetők meg. Az 1940-es évek közepén a Savoy kávéház volt itt, a 20. század második felében étteremként működött. Az étterem konyhájának bejárata melletti reneszánsz ajtókeret található, amely valószínűleg az imaterem bejárata lehetett, ezzel a felirattal: „STA FORIS PAVSA, NON INTRABIS SINE CAVSA” (Szünetben maradj kinn, ok nélkül ne menj be.).<ref>Kelemen 1982: 138; Fodor 2002: 62; Asztalos 2004b: 135; Gaal 2004.</ref> Mellette a 15. szám alatti '''Vertán-ház''', szintén reneszánsz épület, melynek homlokzatán megmaradtak az eredeti díszítmények. A kapu zárókövén az 1653-as évszám áll, a földszint egyik utcára néző szobájában egy reneszánsz ajtókeret látható.<ref>Kelemen 1982: 138; Gaal 1992: 48; Gaal 2004.</ref> A 17. szám az úgynevezett '''lengyel eklézsia háza,''' amely 1660-tól másfél évszázadig a Lengyelországból vallásuk miatt elüldözött unitáriusoké volt, egyik tulajdonosa után '''[[Köpeczi-ház]]'''-ként is emlegetik. A 17. századi ház földszinti termében tartották az istentiszteleteket, de ez volt a lelkészi lakás is. A gyülekezet tagjai közül sokan meghaltak az akkori idők egyik pestisjárványában, a megmaradtak közül a fiatalok elmagyarosodtak. Amikor [[II. József magyar király|II. József]] 1781-es türelmi rendelete nyomán az unitáriusok lehetőséget kaptak a [[Unitárius templom (Kolozsvár)|saját templom]] építésére (az 1716-ban elvett [[Szent Mihály-templom (Kolozsvár)|Fő téri templom]] helyett), a lengyel közösség maradéka eladta ezt a házat és a bevételt a magyar hittestvérek templomának felépítésére adták.<ref>Jakab 1870: II. 729–732; Kelemen 1982: 138–139; Gaal 1992: 48–49; Gaal 2004; Gaal 2007: 102.</ref> A műemlékek listáján szerepel a 18. századi '''Jósika-ház''' is, amely a 19. számot viseli.
Az utca legnevezetesebb épülete a '''[[Redut (Kolozsvár)|Redut]]''' (Városi Vigadó), amelyben jelenleg az Erdélyi Néprajzi Múzeum található. A 21. számú műemlék épület klasszicista stílusú, a 18. században épült. Homlokzati részén egyetlen karzatos terme húzódik végig, amely több bál, ünnepély és nevezetes történelmi esemény színhelye volt. 1819-ben a Zenekonzervatórium megalapításának színhelye volt, 1842-1848 között három országgyűlést tartottak benne; 1848. május 30-án itt mondták ki Erdély és Magyarország unióját. 1859-ben itt tartotta alakuló gyűlését az [[Erdélyi Múzeum-Egyesület]], 1885-ben pedig az [[Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület]]. 1894-ben itt állították bíróság elé [[az 1892. évi román memorandum]]ot aláírókat. Az unió emlékét 1898-tól egy [[Fadrusz János]] tervezte emléktábla örökítette meg, amelyet azonban 1919-ben a román hatóság eltávolíttatott. 1922-ben itt alakult meg a [[Magyar Nemzeti Párt]], a két világháború között a tiszti kaszinóként funkcionált.<ref>Kelemen 1982: 155–156; Gaal 1992: 49–50; Fodor 2002: 63; Gaal 2004; Gaal 2007: 104.</ref> A 23. számú '''Merza-ház''' 1740-ben épült, kapualjában családi címer látható.<ref>Gaal 1992: 50; Gaal 2004.</ref> Az utca végén a 27. szám alatt a Villamosművek 1930-as években épült székháza található<ref name="Gaal 1992: 50">Gaal 1992: 50.</ref>
48. sor:
=== Északi házsor ===
[[File:Kolozsvar Unio utca1.jpg|bélyegkép|Az utca északi sora]]
A Mátyás király (Matei Corvin) utca sarkán áll a 18. századi '''[[Apor-ház|báró Apor-ház]]''', amely az Unió utcában a 2. számot viseli. A műemlékként nyilvántartott épület emeletén működött 1843-tól a társasági élet egyik színhelyeként szolgáló Polgári Társalkodó. Az 1850-es években Korona néven kávéházat rendeztek be a földszintjén.<ref>Bálint 1980: 275; Gyarmati 2003; Gaal 2004.</ref> A '''[[Teleki–Mikes-palota]]''' néven ismert 4. számú ház szintén műemlék. A [[klasszicizmus|klasszicista]] stílusú épületet a 19. század elején emeltették Teleki János és Mikes Erzsébet, akiknek címere az épület háromszögű oromzatán taláható. Fiuk, [[Teleki Sándor]] nevelőjeként itt lakott [[Táncsics Mihály]]. 1879. márciusában a Teleki családnál vendégeskedett [[Liszt Ferenc]], akit a város polgárai a ház erkélye alá vonuló 120 tagú énekkarral köszöntöttek. A ház vendége volt [[Jókai Mór]] is, aki itt vette át az ''Erdély aranykora'' című könyvéért kapott aranytollat.<ref>Kelemen 1982: 159–160; Gaal 1992: 47; Gaal 2004; Gaal 2007: 101.</ref> A 8. szám alatt az 1846-ban épült '''[[Mikes-ház]]''' áll. Építtetője, a művészetpártoló Mikes János reformpolitikus 1848-ban a kolozsvári nemzetőrség főparancsnoka volt. Az eredetileg szintén klasszicista stílusú műemlék hajdani szépségét már csak a kapualj és a lépcsőház tükrözi: 1912-ben Tischler Mór nagyvállalkozó teljesen átalakíttatta a ház homlokzatát.<ref>Kelemen 1982: 161–162; Gaal 1992: 47; Gaal 2004; Gaal 2007: 102.</ref> A 10. szám alatti négyemeletes épület helyén korábban [[Paget János]] háza állt. Az épületben az 1940-es években a Fábián-cukrászda működött, utóbb ezt ''Zöld'' cukrászda néven ismerték.<ref>Gaal 1992: 48; Fodor 2002:65; Asztalos 2004b: 543.</ref> A 12. számot egy 18.-19. századi műemlékként nyilvántartott épület viseli, a valamikori Román Kaszinó székháza.<ref>Gaal 2004.</ref> A 16. számú ház egyike a kevés viszonylag épen fennmaradt [[barokk]] oromfalas polgárháznak. A 19. század második felében a város főorvosának, [[Szombathelyi Gusztáv]]nak a tulajdonában állt.<ref>Kelemen 1982: 146; Gaal 1992: 48</ref> A 22. számon az 1788-ban épült késő barokk stílusú '''[[Nemes-ház]]''' szintén műemlék, kapujának zárókövére az 1782-es évszámot faragták. Az 1820-as években az épület [[manzárd]]tetőjében elhelyezett szobában lakott [[Déryné Széppataki Róza]].<ref>Kelemen 1982: 149; Gaal 2004.</ref> A 28. számon a Bartha Miklós (Emil Isac) utcával közös sarokházat 1904-ben az [[Osztrák-Magyar Bank]] számára emelték. 1904-ben épült fel, egy örmény kereskedő boltja helyén, amelynek cégére egy aranyozott kakas volt. Tulajdonosa kedvelt beszédtéma volt a városban, mulatságos történetein jót derült mindenki, aki csak hallotta. A szocialista korszakban építkezési tervező- és kutatóintézetet helyeztek el benne, a [[1989-es romániai forradalom|rendszerváltás]] után a Dacia Felix Bank újíttatta fel magának. Jelenleg a [[Műszaki Egyetem (Kolozsvár)|Műszaki Egyetem]] rektori hivatala működik benne.<ref name="Gaal 1992: 50"/>
== Jegyzetek ==
55 ⟶ 54 sor:
== Források ==
* '''Asztalos
* '''Asztalos 2004b:''' {{Asztalos Adattár}}
* '''Asztalos 2011:''' {{CitPer | aut = Asztalos Lajos | tit = Helytörténet – Kolozsvár – közelről | subtit = Nádas, Békás, Cigánypatak, Gorbó | per = Szabadság | ann = 2011 | lun = 5}} (link a cikksorozat egyes cikkeire a hivatkozásoknál)
* '''Bálint 1980:''' {{CitLib | capaut = [[Bálint Tibor]] | cap = A Fejér Lótól a Zokogó Majomig: Mozaikok egy város vendéglátóiparának múltjából | aut = Kövi Pál | tit = Erdélyi lakoma | ann = 1980 | loc = Bukerest | red = Kriterion |pag = 269–285}}
| |||