„Sablon:Vitrin/5” változatai közötti eltérés

rövidít
(frissítés)
(rövidít)
 
A domb neve régi magyar szó, aminek a [[Uráli nyelvcsalád|finnugor]] jelentését is megtalálták. Az Avas a középkori Miskolcnak tölggyel és bükkel benőtt makkoltató területe volt, és ma a „makkot termő, makkoltatásra szolgáló erdő”, „tilalmas erdő” jelentés az elfogadott. Miskolc megművelt hegyének megnevezéséről a középkori forrásokban sokáig a Szent György-hegy nevet találták, maga az Avas megnevezés csak a kora újkori forrásokban jelent meg, de a források arra is utalnak, hogy e nevet is használták már a legrégebbi időktől. Az Avas történelmileg kialakult számos helyneve közül több még ma is használatban van, másokat az 1990-es évektől utcanevek idéznek fel.
 
Az Avasra már az őskori ember is betelepült, amiről számos – felfedezésük idején, a 19. században – szenzációszámba menő, a [[Herman Ottó Múzeum]]ban őrzött [[Kőkorszak|kőkori]] lelet, [[Marokkő|szakócák]] és más kőeszközök tanúskodnak. Az ez irányú kutatásokat [[Herman Ottó]] indította el. A kora középkortól az Avas déli-délkeleti részén szőlőtermelés folyt, ahol kiváló minőségű borfajtákat állítottak elő. A bortermelés helyszíneként az Avas oldalában nagyszámú, homokkőbe vájt borospincét, illetve borházat alakítottak ki. A pinceház státusszimbólum volt Miskolcon; a szépen díszített házacskák a szűk, kanyargós utcákon ódon hangulatot árasztanak. A pincék és borházak nemcsak a víg poharazások, a jóízű beszélgetések színhelye volt, de helyet adott néhány fontos irodalmi asztaltársaság működésének is.
 
Az Avas déli-délkeleti lejtőin 1973 és 1985 között hatalmas, [[Eger]] mértékű lakótelep épült. A gyors ütemű építkezéssel a fojtogató lakáshiányt sikerült megoldani, de számos, később jelentkező társadalmi probléma forrása is lett. A terület erősen lecsökkent zöldterületét az avasi arborétum, illetve egyéb, többé kevésbé összefüggően megmaradt fás részek nem igazán tudták pótolni.
 
 
<div align="right">''([[Avas|Tovább a szócikkhez]]…)''<!--