„A6M Zero” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
13. sor:
[[File:A6M3 Model22 UI105 Nishizawa.jpg|thumb|Hiroyoshi Nishizawa ász pilóta A6M3 Model 22 gépe a Salamon-szigetek felett 1943-ban]]
Amint a Mitsubishi A5M vadászgép 1937 elején szolgálatba állt, a [[Japán Császári Haditengerészet]] már utódjáról kívánt gondoskodni. Májusban kiadták egy új [[repülőgép-hordozó]]kra szánt [[vadászrepülőgép|vadászgép]] követelményjegyzékét, melyet a Nakajima és Mitsubishi vállalatnak küldték meg. Mindkét cég előzetes terveket kezdett készíteni, miközben részletesebb specifikációra vártak. Az A5Mel Kínában szerzett tapasztalatok felhasználásával októberben megkapták a kiegészített követelményjegyzéket a következő adatokkal: a gép sebessége 500 km/h legyen 4000 m magasságban és 3000 m-re 3,5 perc alatt kell emelkednie. Ledobható üzemanyag tartályokkal normál sebességgel két órát, a leggazdaságosabb sebességgel hat-nyolc órát kell levegőben maradnia. Fegyverzetnek két 20 mm űrméretű gépágyút, két 7,7 mm-es géppuskát és két 30 vagy 60 kg-os bombát irányoztak elő. Minden gép komplett rádiót és rádió irányjelző berendezést kellet kapjon a távolsági navigációhoz. Fordulékonyságának legalább az A5M-el kellett megegyeznie, fesztávának pedig 12 m alatt kell maradnia, hogy elférjen a repülőgép-hordozókon. Mindezeket pedig a már rendelkezésre álló motorok beépítésével kell teljesítenie, ami jelentős korlátozó feltétel volt. (A Zero hajtóműve az összes változat esetében is csak ritkán érte el az 1000 LE
A Nakajima tervező csoportja úgy ítélte, hogy a követelmények teljesíthetetlenek, és így januárban kiestek a versenyből. A Mitsubishi vezető tervezője, Jiro Horikoshi úgy érezte, hogy a követelményeket teljesíteni lehet, de csak ha a repülőgépet olyan könnyűre készítik, amennyire csak lehetséges. A konstrukcióban minden lehetséges súlycsökkentő lehetőséget alkalmaztak. A gép legnagyobb része a Sumimato fémművek által 1936-ban kifejlesztett szupertitkos 7075 alumínium ötvözetből készült. Ez az extra szuper duralumínium könnyebb és szilárdabb volt más korabeli alumínium ötvözeteknél, de ridegebb volt és korrózióra érzékenyebb.<ref>Yoshida, Hideo.[http://sciencelinks.jp/j-east/article/200603/000020060306A0019800.php "History of wrought aluminum alloys for transportation."] ''Sumitomo Light Metal Technical Reports 2005 (Sumitomo Light Metal Industries, Ltd., Japan),'' Volume 46, Issue 1, pp. 99–116. Retrieved: 15 April 2011</ref> Az ilyen fém felületeket korrózióvédő lakkal festették be védekezésül. A pilóta nem kapott páncélzatot és nem használtak öntömítő üzemanyag tartályokat sem, ami pedig akkoriban már mindenhol elterjedt. E jellemzők következtében a Zero könnyebb és agresszívabb lett a legtöbb háború eleji vadászgépnél, de nagyobb kárt tett benne az ellenséges tűz és a találatok könnyen felrobbantották a benzintartályát.
<!--
With its low-wing [[cantilever]] [[monoplane]] layout, retractable, wide-set [[Undercarriage|landing gear]] and enclosed cockpit, the Zero was one of the most modern aircraft in the world at the time of its introduction. It had a fairly high-lift, low-speed wing with a very low [[wing loading]]. This, combined with its light weight, resulted it a very low [[stall (flight)|stalling speed]] of well below {{convert|60|kn|km/h mph|abbr=on}}. This was the main reason for its phenomenal maneuverability, allowing it to out-turn any Allied fighter of the time. Early models were fitted with [[servo tab]]s on the [[aileron]]s after pilots complained control forces became too heavy at speeds above 300 km/hr. They were discontinued on later models after it was found that the lightened control forces were causing pilots to overstress the wings during vigorous maneuvers.<ref>Yoshimura 1996, p. 108.</ref> At 160 mph (260 km/h) the A6M2 had a roll rate of 56° per second. Because of wing flexibility, roll effectiveness dropped to near zero at about {{convert|483|km/h|mph|abbr=on}} indicated airspeed.
| |||