„Kovács Béla (klarinétművész)” változatai közötti eltérés

Tatabányán kezdte zenei tanulmányait a helyi zeneiskolában: [[Zongora|zongorát]], majd [[klarinét]]ot tanult. 1951-ben került a [[budapest]]i [[Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem|Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára]], [[Balassa György]] osztályába; 1956-ban diplomázott. Végzése után a [[Magyar Állami Operaház]] zenekarában és a [[Budapesti Filharmóniai Társaság]] Zenekarában volt szólóklarinétos, mindkét helyen 1981-ig. Közben a Magyar Fúvósötös (1962–1972) tagja volt, 1967-től pedig a Budapesti Kamaraegyüttes tagja. Szólistaként és kamara-, illetve zenekari muzsikusként Magyarországon és külföldön is sok helyen fellépett, számos kortárs magyar szerző darabját mutatta be, többeket klarinétművek írására ihletett játéka. Az eltelt időben számos rádió- és [[hanglemez]]felvétele készült.

Oktató munkáját 1975-ben kezdte, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola klarinét professzora, majd 2008-tól [[professor emeritus]]a lett. 1989-től a [[graz]]i Universität für Musik klarinét professzora, illetve professor emeritusa, 2004-ben pedig az [[udine]]i Conservatorio di Musica vendégprofesszora volt. Oktató munkájához kapcsolódik szakirodalmi munkássága: több klarinét tankönyvet jelentetett meg itthon (például ''Mindennapos skálagyakorlatok klarinétra'', 1979; ''Klarinétozni tanulok – I.'', 1983; ''Klarinétozni tanulok – II.'', 1986), de külföldön is megjelentek kottakiadványai. Sok szerző művéből készített klarinét-átiratotklarinétátiratot (például [[Felix Mendelssohn-Bartholdy|Mendelssohn]], [[Wolfgang Amadeus Mozart|Mozart]], [[Robert Schumann|Schumann]], [[Ludwig van Beethoven|Beethoven]], [[Antonín Dvořák|Dvorak]], [[Isaac Albéniz|Albéniz]]), de saját művei is vannak (például ''Hommage á Bartók'', ''Hommage á de Falla'', ''Carnevale di Venezia''). Több zenei verseny zsűrijébe is meghívták.