[[Fájl:ScotmidCoop200411 CopyrightKaihsuTai.jpg|bélyegkép|jobbra|Egy angol fogyasztási szövetkezet bevásárló kirendeltsége.]]
Először az [[1875]].évi XXXVII. tv. szabályozta szövetkezeteket, gazdasági célú személyegyesülésként defíniálvadefiniálva azt. [[Károlyi Sándor (politikus)|Károlyi Sándor]] gróf, a hazai szövetkezeti mozgalmak kezdeményezőjének javaslatára, az 1870-es évektől kezdődően fogyasztási- és hitelszövetkezetek alakultak, köztük az [[1898]]-ban alapított, legnagyobb taglétszámmal rendelkező ''Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezete'', a ''Hangya'', mely mezőgazdasági és ipari termékek beszerzésével és értékesítésével foglalkozott.<ref>Pukkai László: A Hanza Szövetkezeti Áruközpont Galánta, Madách-Posonium kiadó, 1994, [[ISBN]] 80-7089-225-0</ref> A Hangya taglétszáma [[1914]]-ben megközelítőleg 200 000 volt. E nagy jelentőséggel bíró, erős szövetkezeti mozgalmakat [[1947]]-ben az új szövetkezeti törvény szerint fokozatosan kezdték beterelni az állami ellenőrzés alá, a kibontakozó szocialista diktatúra a szövetkezeti mozgalmak [[államosítás]]át és az erőszakos szövetkezetesítést tűzte zászlajára, így a 60-as évekre gyakorlatilag a mezőgazdasági földterületek csaknem egésze termelőszövetkezetek kezelésébe került, a tagok a korábbi saját földjükön a szövetkezet javára végeztek munkát. Az erőszakos szövetkezetesítés rossz emlékeket hagyott a gazdálkodókban, akik a rendszerváltás után már nem akartak szövetkezetekben maradni, így tömegesen léptek ki, és ezáltal a mezőgazdasági szövetkezetek nagy része felszámolás alá került.
