„Révész Imre (egyházjogász)” változatai közötti eltérés

Szabolcs vármegyében született. Apja, ''Révész Pál'' [[Kiskunhalas]]ról származott;, községi jegyző volt. Elemi iskolai és gimnáziumi tanulmányait Debrecenben és [[Hajdúböszörmény]]ben végezte. 1841. novemberétől 6 éven át a [[Debreceni Református Kollégium]]ban tanult bölcsészetet, jogi és hittani tárgyakat. [[1847]] novembertől 1851 augusztusig a kollégiumban maradt; az első tanévben a veteránus szintaxisták, a másodikban a veteránus rétorok preceptora, majd 1850-51-ben kontraskriba, sés mint ilyen, a [[noviciusnovícius]] diákok oktatója volt a klasszikus nyelvekből, egyben a nagy könyvtár őre. Akadémiai tanuló korában a magyar királyi egyetem által a Schwartner-alapítványból kitűzött pályázatot megnyerte. A tanuló ifjuságifjúság olvasó-társaságának könyvtárnoka és elnöke, az ifjuságifjúság kérelmét a tanárkarhoz ő fogalmazta 1848. március 19-én, amelyben reformokat követeltek, például a közvizsgák eltörlését, az olvasótársaság segélyezését az iskola pénztárából, a tankönyvek kinyomatását stb. Az ifjúsági életben mint énekkari és tűzoltótársasági tag is tevékenyen részt vett. Szeniorrá választatása előtt [[Balmazújváros]] hívta meg [[1851]]. [[augusztus 24.|augusztus 24-én]] lelkészévé, előbb azonban külföldi egyetemekre indult. Bécsben a protestáns teológiai fakultás hallgatója volt 1852 január közepéig, onnan [[1852]]. [[július 9.|július 9-én]] indulhatott tovább, s főleg Berlinben[[Berlin]]ben időzött. [[Svájc]]ban fedezte fel Sélyei és Harsányi magyar [[gályarab]] lelkészek arcképeit. 1854. május 7-én foglalta el a szentesi[[szentes]]i lelkészi állomást, ahová való megválasztatását elfogadta. Innen hivtahívta meg a debreceni fényes egyház egyik lelki pásztoráválelkipásztorává. 1856 máj.május 18-tól haláláig itt hivataloskodott. 1856.-ban [[egyházkerület]]i aljegyzővé választották, 1859-ben a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező tagja lett. 1861-ben országos képviselővé választották, de 2 hónap múlva lemondott; 1864.-ben a debreceni kollégiumba az egyháztörténelem tanárául, erről azonban egy év mulva lemondott, lelkészi és hittanári hivatalt együtt viselni nem akarván. 1867-ben a tiszántúli ref.református egyházkerületi levéltárnokává közakarattal megtétetvénmegválasztatván, e hivatalt páratlan munkaerővel vitte haláláig; 1871-ben a bécsi prot.protestáns teol.teológiai fakultás teol.teológiai doktori címmel tisztelte meg. A külföldi nagy egyházi társulatok közül az angol eredetüeredetű evangélikus Alliance apologetikus programmjáhozprogramjához 1871.-ben csatlakozott, a szövetség elnöke Necker Theodor [[Genf]]ből fel is kereste Révészt Debrecenben 1873-ban s vele értekezett. Sayous Ede párisipárizsi tanár és történetirótörténetíró 1875-ben látogatta meg, őt szólította fel aztán sés tette figyelmessé az alakuló presbiteri Alliancera. Révész megható üdvözlő szózatot irtírt, melyet a debreceni egyház és kollégium kiváló férfiai aláirtakaláírtak (1875 jul. július 8.), sés a londoni nagy gyűlésennagygyűlésen lelkesen fogadták (Ev. Prot. Lap. 1875. 29. sz.), ő volt tehát a ref.református egyházak presbiterelvüpresbiterelvű szövetségéhez való csatlakozásnak első kapcsolója hazánkban.

Révész Imre volt az egyik legalaposabb, bátor résztvevője az egyházjogi és alkotmányi nagy harcnak, amelyet a bécsi kormánnyal vívott a magyar protestáns egyház 1856 és 1861 között. [[Leo Thun]] miniszter 1856 aug. augusztus 21.-én adta ki a felülről készült protestáns egyházalkotmányi tervjavaslatot, mely a protestáns egyház önkormányzati szabadságát fenyegette. Révész alapos tanulmányokkal készült a védelemre két úttörő munkájával: ''A protestáns egyházalkotmány alapelvei'' (1856) és ''Vélemény a magyar prot.protestáns egyházalkotmány fő pontjai felett'' (1857). Midőn a Thun tervjavaslata ellenében a bécsi békekötés történetének közrebocsátásával meg akarta kezdeni a támadást a [[Ballagi Mór]] által szerkesztett Prot.''Protestáns Egyházi és Iskolai LapbanLap''ban (1858), annak első száma lefoglaltatott, iróíró és szerkesztő mint csendháborítók törvényszék elé idéztettek. A bécsi kormány figyelembe nem vette, hogy szabályszerüszabályszerű zsinattartás nélkül a magyar protestáns egyház alkotmánya meg nem változtatható, erővel és felülről akarta azt végrehajtani; e végreevégre 1859. szept.szeptember 1-jén kibocsátotta a császári nyiltnyílt parancsot (pátens) sés másnap az azt életbe léptető miniszteri rendeletet, igyígy hatalmi szóval akarta romba dönteni a törvényes szervezetet. A tiszántúli református egyházkerület 1859 okt. október 8-án felirtfelírt a rendelet ellen, azon első birálóbíráló alapdolgozat nyomán, amelyet Révész készített. Az ország, sőt a külföld figyelmét magára vonta az erélyes felszólalás. Az angol követségnek akkor Pesten időző tagja, az ifjuifjú Westmoreland titkár, a protestáns ügyben tájékozást kért. Az emlékratot, mely azt megadta, Révész fogalmazta, sés az németre fordíttatván, az angol nagykövet Loftus lord kezébe juttatott, ki azt Londonba[[London]]ba küldte. Innen került az 1860 febr.februárjában az angol parlament elé Long interpellációja alakjában, melyre Russel[[John JánosRussel]] lord adott választ. Ez az emlékirat megjelent 1860-ban az ''Edinburgh Review'' című angol lapban. Annak a küldöttségnek, amelyet a két evangélikus egyház egyeteme küldött a királyhoz, Révész is tagja volt, elnöke id. [[Vay Miklós]] báró, a feladata pedig az, hogy kérelmezze a pátens megszüntetését. 1860 jan. január 23-28.-án Bécsben nem voltak képesek kieszközölni a király elébe jutást. A visszatérés előtt elhatározta a küldöttség: készüljön részletes utasítás a gyülekezetekhez és lelkészekhez, hogy az egyházi felsőség mellőzésével semmiféle miniszteri rendeletet ki ne hirdessenek. Ez utasítás a híres Tájékozás (v,<ref>V. ö. Figyelmező 1876. évf. 434. old.),<ref> melyet Bécsben készített Révész, s a küldöttség által jóváhagyatva, számtalan példányban világgá ment. Ehhez alkalmazkodtak hivenhíven az egyesek s mentő horgonya lett az el nem merülésnek. A nagyváradi országos törvényszék a Tájékozás elkoboztatását rendelte el, a szerző Révész előbb saját lakásán, majd a városházánál hallgattatott ki az országos törvényszéki tanácsos által, végre Váradra idéztetett, sés bűnügyi vizsgálat alá fogatott. Az abszolutista kormány belföldön az irodalmi védekezés előtt elzárta az utat, ellenben a külföldi német tudósok által védette a pátenst. 1860 február táján jutott a hazában köztudomásra, hogy külföldi német tudósok rosszalják a magyar protestánsok magatartását. Ekkor irtaírta meg Révész ''A magyar prot.protestáns egyh.egyház szabadságának védelmét'' 1860.-ban, amelyet a berlini Prot. Kirchen-Zeitung közölt. Végre a király 1860. május 15-én kelt leiratában a magyar protestáns egyházat régi törvényes állásába visszahelyezte, a perbe fogottakat, köztük Révészt is, felmentették. Az egyházjogi harc ezzel véget ért.

Az októberi diploma megjelenése után egybehivottegybehívott országgyülésreországgyűlésre a népszerüvénépszerűvé lett R.-tRévészt Debrecenben képviselővé választották. A merev ellenzéken foglalt állást, 1861 máj. május 31.-én tartotta [[Deák Ferenc]] álláspontja ellen beszédét, a pragmatika szankciót erős birálat alá vette, sés a népfelségi jogok álláspontjára helyezkedett. Látván, hogy a többség minden áron a megalkuvás terére lép, végképpen visszavonult a politikai pályáról. Az iskolajog és autonomiaautonómia védelmére indította meg ''A magyar Prot.Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmező'' című havi tudományos folyóiratot 1870-ben. Már 1860-ban, akadémiai székfoglaójábanszékfoglalójában a történetírás egész elméletét felölelte, a működés sorrendjét pontonként megállapította. Maga ment elül nagyelöl szabásúnagyszabású történelmi feldolgozások kiadása által. Dévai, [[Erdősi János]], [[Sinai Miklós]], [[Huszár Gál]], [[Melius Péter]], a debreceni főiskola, protestáns iskoláink autonomiája egy-egy szakaszát alkotják megírandó egyháztörténelmünknek; ugyszinte a magyar református egyház Énekes könyvéről irtírt műve, melynél e téren alaposabb mű eddigelé nem jelent meg. Nagy része volt 1863 óta a tervezett protestáns irodalmi társulatban, mely azonban a nehéz politikai viszonyok miatt nem jöhetett létre, de a terv mutatja az ő nagyszerünagyszerű felfogását. Mesteri kézzel rajzolta meg a feladatát (1879) egy protestáns egyháztörténelmi társulatnak, egész programot adott. Kínos vergődés után az ő halála után létesülhetett a mai prot.protestáns irodalmi társaság. Önállóan megjelent műveinek száma meghaladja a félszázat, a különböző tudományos közlönyökben és lapokban megjelent értekezéseinek száma a másik félszázat. A magyar református egyház országos zsinatának előkészítésére több tanulmányt adott ki, a törvényterv alapvázlatát is feltette, az egyetemes alaptörvényt, s a kormányzó alaphatóságról a presbiteriumról vázlatot is adott, s ez lett alapul felvéve az országos zsinat tárgyalásánál. Több ezer kötetre menő könyvtárát, amelyet egész életén át gyüjtöttgyűjtött, fia Kálmán örökölte. Révész özvegyéről a debreceni egyház méltóan gondoskodott. Sírjára, mely apósa, Vecsei József tanár sírhelye előtt fekszik a Kossuth- utcai temetőben, nagy részben adakozásból, 2000 frtforint értéküértékű magas fekete kőoszlopot emeltetett. A tiszántúli egyházkerület emlékbeszédtartással, amelyet Szabó János esperesre bizott, elevenítette fel lelki képét aug.augusztus 20.-án s a beszédet kinyomatta; életnagyságuéletnagyságú olajfestésű arcképét a kollégium könyvtárába beállíttatta; minthogy pedig Révész az összes protestantizmusé is volt, neve örökítésére szellemi emlék emelését határozta el önkéntes és egyszersmindenkorra történő közadakozásból gyűjtendő alapítvánnyal, amelynek célja a magyar protestáns egyház történelmi irodalom segélyezése és tovább fejlesztésetovábbfejlesztése.

Számos nagy fontosságufontosságú cikke és dolgozata a Sárospataki Füzetekben, Új Magyar Muzeumban, Századokban, Prot. Egyházi és Iskolai Lapban, Vasárnapi Újságban, A magyar akadémia Filozofiai Közleményeiben, Akadémiai Értekezésekben, Fürdős: Papi Dolgozatokban.