„Fitnesz” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
25. sor:
:<math>{w_{abs} \over \bar{w_{abs}}} = {w_{rel} \over \bar{w_{rel}}}</math>
Ez [[Fisher fundamentális tétele|Fisher fundamentális tételéhez]] vezet. Fisher tétele kimondja, hogy bármely élőlény átlagos fitneszjavulása adott időpillanatban a természetes szelekció számlájára írható, ami a géngyakoriságok változása útján hat és megegyezik az adott pillanatbeli genetikai diverzitással.<!-- hogy a populáció generációnkénti fitneszjavulása az additív hatású gének szelekciója révén, egyenesen arányos a fitnesz additív varianciájával (VW) és fordítottan arányos a szülőnemzedék átlagos fitneszével – hö?--> Tehát a szelekció előrehaladása attól függ, hogy milyen nagy genetikai diverzitást hordoz a populáció. Maynard Smith ellenvéleménye szerint elképzelhető olyan szelekciós egyensúlyi helyzet, amelyben az adott polpuláció átlagos fitnesszének változása nulla, viszont a fitnessz varianciája megnövekszik.
Mivel a fitnessz koefficiens és egy változót többször is meg lehet szorozni a fitnessz mérőszámával, a biológusok (a számítógép feltalálása előtt) használták a fitnessz logaritmikus formáját.
{{leford-szakasz}}▼
<!--▼
A ''fitnessz-tájkép'' koncepcióját [[Sewall Wright]] vezette be, aki elképzelte a fitnessz értékeit egy háromdimenziós környezetben. A csúcsok itt a lokális fitnesszmaximumnak felenek meg. Ezt továbbgondolva ki lehet mondani, hogy a természetes szelekció mindig "hegynek felfelé" halad, de csak lokálisan, azaz elképzelhető olyan helyzet, amikor egy lokális fitnesszmaximum stabilizálódik annak ellenére, hogy nem jelent optimális állapotot, mivel a szelekció nem tud "visszafelé" haladni, azaz a lokális maximum felől a "kevésbé fitt" állapotot képviselő völgyek felé.
A fitnesszhez kapcsolódik a genetikai teher vagy genetikai beszűkülés (angolul ''genetic load'') fogalma, amely egy, különféle genotípust képviselő egyedekből álló populáció fitnesszét hasonlítja össze egy olyan, elméleti populációval, amelynek egyedei csak legfittebb genotípust hordozzák.
Maynard Smith a következőképpen adta meg a fitnessz fogalmát: "A fitnessz nem egyéneket, hanem egyének egy csoportját jellemző tulajdonság - például '''A''' allél egy adott [[lokusz]]on. Ennek következtében a kifejezés "túlélő ivadékok várt száma" nem egy egyed utódainak számát jelenti, hanem az adott csoportra vonatkoztatott átlagot. Ha az első emberi csecsemőt, aki rendelkezik a lebegés génjével, villámcsapás érne, ez nem azt jelentené, hogy az új genotípus kevésbé fitt, mint az előzőek, hanem azt, hogy az adott csecsemőnek nincs szerencséje." Ez a meghatározás kimondottan hasznos lehet például tenyésztési programokban, de nem az evolúciós modellekben, mivel így nincs lehetőség meghatározni, hogy egy adott egyed kiválasztódik vagy sem.
1981-ben Hartl fogalmazott meg egy újabb definíciót: "Az egyedek fitnessze - aki egy x fenotípussal rendelkezik - az a valószínűség, s(x), amely kifejezi az egyed esélyét arra nézve, hogy a következő generáció szülői közé kerüljön." Ennek megfelelően az átlagos fitnesszt egy adott populáció egyedeinek fitnesszéből lehet meghatározni.
▲{{leford-szakasz}}
▲<!--
:<math> P(m) = \int s(x) N(m – x)\, dx </math>
where N is the p. d. f. of phenotypes in the population, and m is its centre of gravity. This measure is a suitable basis of a model of an evolution selecting individuals. It may in principle take even the stroke of the lightning into consideration. In the case N is a Gaussian it is fairly easily proved that the [[average information]] ([[information entropy]], [[disorder]], diversity) of a large population may be maximized by [[Gaussian adaptation]] – keeping the mean fitness constant – in accordance with [[recapitulation]], the [[central limit theorem]], the [[Hardy-Weinberg law]] and the [[second law of thermodynamics]]. This is in contrast to [[Fisher's fundamental theorem of natural selection]].
| |||