„Frankenburg Adolf” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
1. sor:
[[Fájl:Frankenburg Adolf Pollák.jpg|bélyegkép|240px|Frankenburg Adolf portréja. [[Pollák Zsigmond]] metszete]]
'''Frankenburg Adolf''', ([[Sopronkeresztúr|Németkeresztúr]] ([[Sopron vármegye]]), [[1811]]. [[november 11.]] – [[Eggenberg]] ([[Graz]] mellett), [[1884]]. [[július 3.]] ), humanista és emlékíró, az [[MTA]] levelező, a [[Kisfaludy Társaság]] rendes és a [[Petőfi Társaság]] tiszteletbeli tagja.
==Életpályája==
Atyja Eszterházy herceg gazdatisztje volt.
[[1833]]-ban Budán állami hivatalt keresett, de nem kapott; akkor jurátusnak ment [[Pozsony]]ba s ott [[Széchenyi István]]hoz fordult alkalmazásért. A gróf [[Nagycenk]]en egy szanszkrit szótárból kerestette ki vele a magyarhoz némileg hasonlító szavakat. E munka nem tetszett Frankenburg Adolfnak, és miután pár ezer forintot örökölt, félév múlva otthagyta a munkát; addig az A betű felét végezte el. [[Sopron]]ba ment [[1834]] tavaszán és egy ott állomásozó lovasezredbe állt kadétnek. Csakhamar elhagyta a katonaságot is, a Somogy megyei [[Gomba (település)|Gombán]] földet bérelt és gazdálkodott. [[Eger]]ből pedig feleségül hozta szíve választottját. A gazdálkodás rosszul folyt, nemsokára felhagyott vele és a fővárosba jött, ahol az irodalom és a színészet egyre mozgalmasabbá vált. Már [[1833]] óta a vidékről is fölkereste közleményekkel a szépirodalmi lapokat, a ''Regélő''t és a ''[[Honművész]]''t, a ''Koszoru''t; most pedig főmunkatársa lett a ''Rajzolatok''nak, és a zsebkönyvekbe írt novellákat. Mátray Gábor ajánlatára [[1837]]-ben akadémiai írnokul alkalmazták, de [[Toldy Ferenc|Schedel (Toldy) Ferenc]] titkárral támadt ízetlenségei miatt gróf Teleki József elnök felszólítására beadta lemondását.
11. sor:
Elöljárói azonban nem osztoztak a közönség véleményében, s [[1843]]-ban azzal a kikötéssel nevezték ki kincstári levéltári tisztté, hogy a Kossuth lapjába többé ne írjon. Ekkor Garay ''Regélő''jében talált munkakört, ahol ''Budapesti levelek'' címmel találó, eleven rajzokat írt a fővárosi társaséletből, s ezzel megalapítója lett a magyar fővárosi tárcának. Ugyanez évben egy havi szépirodalmi folyóiratot indított meg ''Magyar életkép'' címmel, melyet a következő évben ''Életképek'' címmel hetilappá alakított át. E lap az [[1840-es évek]] szépirodalmi lapjai közül komoly hangjával, nemzeties ízlésével vált ki és jeles írókat gyűjtött össze.
A [[Magyar Tudományos Akadémia]] [[1845]]. [[november 22]]-
[[1879]]-ban nagy fénnyel ünnepelték meg ötvenéves írói jubileumát. 1881-ben ismét visszajött a fővárosba; [[1884]]-ben gyógyulni ment Eggenbergbe, ahol július 3-án utolérte a halál.
==Munkássága==
|