„Frankenburg Adolf” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
[[Fájl:Frankenburg Adolf Pollák.jpg|bélyegkép|240px|Frankenburg Adolf portréja. [[Pollák Zsigmond]] metszete]]
'''Frankenburg Adolf''', ([[Sopronkeresztúr|Németkeresztúr]] ([[Sopron vármegye]]), [[1811]]. [[november 11.]] – [[Eggenberg]] ([[Graz]] mellett), [[1884]]. [[július 3.]] ), humanista és emlékíró, az [[MTA]] levelező, a [[Kisfaludy Társaság]] rendes és a [[Petőfi Társaság]] tiszteletbeli tagja.
 
==Életpályája==
Atyja Eszterházy herceg gazdatisztje volt. A középiskolát [[Sopron]]ban a gimnáziumi négy osztályt elvégezvén, [[Pécs]]ett,re ment a retorikát és poézist tanulni. A középiskola 6. osztályát [[Győr]]ött ésvégezte, mialatt magyar színészekkel is megismerkedett; a 8. osztályt [[Szombathely]]en járta; majdki. Ezután a keszthelyi [[Georgikon|Georgicon]] hallgatója lett, de a gazdasági tanfolyamot elhagyván, [[Eger]]be ment jogra; mikor azt elvégezte, a megyei főjegyző mellett volt egy évig gyakornok. Ezalatt megszeretett egy kedves egri leányt, s hogy őt nőül vehesse, állás után nézett.
 
[[1833]]-ban Budán állami hivatalt keresett, de nem kapott; akkor jurátusnak ment [[Pozsony]]ba s ott [[Széchenyi István]]hoz fordult alkalmazásért. A gróf [[Nagycenk]]en egy szanszkrit szótárból kerestette ki vele a magyarhoz némileg hasonlító szavakat. E munka nem tetszett Frankenburg Adolfnak, és miután pár ezer forintot örökölt, félév múlva otthagyta a munkát; addig az A betű felét végezte el. [[Sopron]]ba ment [[1834]] tavaszán és egy ott állomásozó lovasezredbe állt kadétnek. Csakhamar elhagyta a katonaságot is, a Somogy megyei [[Gomba (település)|Gombán]] földet bérelt és gazdálkodott. [[Eger]]ből pedig feleségül hozta szíve választottját. A gazdálkodás rosszul folyt, nemsokára felhagyott vele és a fővárosba jött, ahol az irodalom és a színészet egyre mozgalmasabbá vált. Már [[1833]] óta a vidékről is fölkereste közleményekkel a szépirodalmi lapokat, a ''Regélő''t és a ''[[Honművész]]''t, a ''Koszoru''t; most pedig főmunkatársa lett a ''Rajzolatok''nak, és a zsebkönyvekbe írt novellákat. Mátray Gábor ajánlatára [[1837]]-ben akadémiai írnokul alkalmazták, de [[Toldy Ferenc|Schedel (Toldy) Ferenc]] titkárral támadt ízetlenségei miatt gróf Teleki József elnök felszólítására beadta lemondását.
11. sor:
Elöljárói azonban nem osztoztak a közönség véleményében, s [[1843]]-ban azzal a kikötéssel nevezték ki kincstári levéltári tisztté, hogy a Kossuth lapjába többé ne írjon. Ekkor Garay ''Regélő''jében talált munkakört, ahol ''Budapesti levelek'' címmel találó, eleven rajzokat írt a fővárosi társaséletből, s ezzel megalapítója lett a magyar fővárosi tárcának. Ugyanez évben egy havi szépirodalmi folyóiratot indított meg ''Magyar életkép'' címmel, melyet a következő évben ''Életképek'' címmel hetilappá alakított át. E lap az [[1840-es évek]] szépirodalmi lapjai közül komoly hangjával, nemzeties ízlésével vált ki és jeles írókat gyűjtött össze.
 
A [[Magyar Tudományos Akadémia]] [[1845]]. [[november 22]]-benén levelező tagsággal tüntette ki a jeles hírlapírót és szatirikust, de a kormány célszerűnek látta elvonni őt a magyar irodalmi élet központjából, és [[1847]]-ben tavaszá gróf Szécsen Miklós adta tudtára, hogy a bécsi kancelláriához nevezték ki udvari tolmáccsá. AzJúnius 25-én elbúcsúzott írótársaitól, az ''[[Életképek]]''et [[Jókai Mór]] vette át. Az 1848. évi bécsi események őt is gyanúba keverték, fogságot és zaklatást szenvedett, azonban később mégis kinevezték fogalmazónak a bécsi legfőbb törvényszékhez, végül [[1860]]-ban az udvari kancelláriához titkárrá. Bécsben sok csapás érte, első neje meghalt, katonatiszt fia kivégezte magát, második nejétől, egy német bárónőtől különvált. Mikor [[1866]]-ban nyugalomba vonult, [[Pest]]en telepedett le, a hírlapokba dolgozott és szerkesztette pár hónapig a ''[[Magyarország és a Nagyvilág]]''ot, és egy éven át az ''1848'' című politikai napilapot. [[1868]]-ban [[Sopron]]ba tette át lakását, ott megalapította az irodalmi és művészeti kört, s mind ennek, mind a társaskörnek elnöke volt.
 
[[1879]]-ban nagy fénnyel ünnepelték meg ötvenéves írói jubileumát. 1881-ben ismét visszajött a fővárosba; [[1884]]-ben gyógyulni ment Eggenbergbe, ahol július 3-án utolérte a halál. TestétLázálmaiban kivánságais szerinthazavágyott hazaszállítottákés övéivel megfogadtatta, hogy holttestét Budapestre szállítsák; ez meg is történt és 7-én temették a [[Kerepesi úti temető]]ben. helyeztékKoporsójánál örök[[Paulay nyugalomraEde]] és [[Jókai Mór]] mondottak búcsúbeszédet; a Magyar Tudományos Akadémiában pedig 1886. november 29-én [[Vadnay Károly]] tartott fölötte emlékbeszédet.
 
==Munkássága==