„Frankenburg Adolf” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a 1884-ben elhunyt személyek kategória hozzáadva (a HotCattel) |
|||
5. sor:
Atyja Eszterházy herceg gazdatisztje volt. [[Sopron]]ban a gimnáziumi négy osztályt elvégezvén, [[Pécs]]re ment a retorikát és poézist tanulni. A középiskola 6. osztályát [[Győr]]ött végezte, mialatt magyar színészekkel is megismerkedett; a 8. osztályt [[Szombathely]]en járta ki. Ezután a keszthelyi [[Georgikon|Georgicon]] hallgatója lett, de a gazdasági tanfolyamot elhagyván, [[Eger]]be ment jogra; mikor azt elvégezte, a megyei főjegyző mellett volt egy évig gyakornok. Ezalatt megszeretett egy kedves egri leányt, s hogy őt nőül vehesse, állás után nézett.
[[1833]]-ban Budán állami hivatalt keresett, de nem kapott; akkor jurátusnak ment [[Pozsony]]ba s ott [[Széchenyi István]]hoz fordult alkalmazásért. A gróf [[Nagycenk]]en egy szanszkrit szótárból kerestette ki vele a magyarhoz némileg hasonlító szavakat. E munka nem tetszett Frankenburg Adolfnak, és miután pár ezer forintot örökölt, félév múlva otthagyta a munkát; addig az A betű felét végezte el. [[Sopron]]ba ment [[1834]] tavaszán és egy ott állomásozó lovasezredbe állt kadétnek. Csakhamar elhagyta a katonaságot is, a Somogy megyei [[Gomba (település)|Gombán]] földet bérelt és gazdálkodott. [[Eger]]ből pedig feleségül hozta szíve választottját. A gazdálkodás rosszul folyt, nemsokára felhagyott vele és a fővárosba jött, ahol az irodalom és a színészet egyre mozgalmasabbá vált. Már [[1833]] óta a vidékről is fölkereste közleményekkel a szépirodalmi lapokat, a ''[[Regélő]]''t és a ''[[Honművész]]''t, a ''Koszoru''t; most pedig főmunkatársa lett a ''Rajzolatok''nak, és a zsebkönyvekbe írt novellákat. Mátray Gábor ajánlatára [[1837]]-ben akadémiai írnokul alkalmazták, de [[Toldy Ferenc|Schedel (Toldy) Ferenc]] titkárral támadt ízetlenségei miatt gróf Teleki József elnök felszólítására beadta lemondását.
Állás nélkül maradván, annál jobban az irodalomra vetette magát és mint az időszaki sajtó munkása, jelentős hírre tett szert úgy, hogy az [[1838-as pesti árvíz]] után tartott jótékony célú, felolvassással egybekötött hangversenyeit szép siker jutalmazta. Még az évben állást kapott, a budai kincstári hivatalban lett fogalmazógyakornok. Írt a [[Pesti Német Színház]]nak is pár bohózatot és vígjátékot, a helyi német lapokba pedig magyar tárgyú tárcákat és a [[Nemzeti Színház]] előadásairól bírálatokat. Mikor [[Kossuth Lajos]] ''[[Pesti Hírlap]]''ja [[1841]] januárjában megindult, Frankenburg Adolf e lap munkatársa lett, ő írta a fővárosi újdonságokat, a hírrovatot, elmésséget, gúnyt, szatírát írt bele, s ezzel nagy népszerűségre tett szert.
Elöljárói azonban nem osztoztak a közönség véleményében, s [[1843]]-ban azzal a kikötéssel nevezték ki kincstári levéltári tisztté, hogy a Kossuth lapjába többé ne írjon. Ekkor Garay ''Regélő''jében talált munkakört, ahol ''Budapesti levelek'' címmel találó, eleven rajzokat írt a fővárosi társaséletből, s ezzel megalapítója lett a magyar fővárosi tárcának. Ugyanez évben egy havi szépirodalmi folyóiratot indított meg ''Magyar életkép'' címmel, melyet a következő évben ''[[Életképek]]'' címmel hetilappá alakított át. E lap az [[1840-es évek]] szépirodalmi lapjai közül komoly hangjával, nemzeties ízlésével vált ki és jeles írókat gyűjtött össze.
A [[Magyar Tudományos Akadémia]] [[1845]]. [[november 22]]-én levelező tagsággal tüntette ki a jeles hírlapírót és szatirikust, de a kormány célszerűnek látta elvonni őt a magyar irodalmi élet központjából, és [[1847]] tavaszá gróf Szécsen Miklós adta tudtára, hogy a bécsi kancelláriához nevezték ki udvari tolmáccsá. Június 25-én elbúcsúzott írótársaitól, az ''[[Életképek]]''et [[Jókai Mór]] vette át. Az 1848. évi bécsi események őt is gyanúba keverték, fogságot és zaklatást szenvedett, azonban később mégis kinevezték fogalmazónak a bécsi legfőbb törvényszékhez, végül [[1860]]-ban az udvari kancelláriához titkárrá. Bécsben sok csapás érte, első neje meghalt, katonatiszt fia kivégezte magát, második nejétől, egy német bárónőtől különvált. Mikor [[1866]]-ban nyugalomba vonult, [[Pest]]en telepedett le, a hírlapokba dolgozott és szerkesztette pár hónapig a ''[[Magyarország és a Nagyvilág]]''ot, és egy éven át az ''1848'' című politikai napilapot. [[1868]]-ban [[Sopron]]ba tette át lakását, ott megalapította az irodalmi és művészeti kört, s mind ennek, mind a társaskörnek elnöke volt.
[[1879]]-ban nagy fénnyel ünnepelték meg ötvenéves írói jubileumát. 1881-ben ismét visszajött a fővárosba; [[1884]]-ben gyógyulni ment Eggenbergbe, ahol július 3-án utolérte a halál. Lázálmaiban is hazavágyott és övéivel megfogadtatta, hogy holttestét Budapestre szállítsák; ez meg is történt és 7-én temették a [[Kerepesi úti temető]]ben. Koporsójánál [[Paulay Ede]] és [[Jókai Mór]] mondottak búcsúbeszédet; a Magyar Tudományos Akadémiában pedig 1886. november 29-én [[Vadnay Károly]] tartott fölötte emlékbeszédet.
==Munkássága==
| |||