„VII típusú német tengeralattjáró” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →‎VIIB típus: 2 rag törölve, ékezethiba jav.
50. sor:
A VIIC típus, a nagy sikereket elért VIIB típus kissé módosított változata. Motorja és teljesítménye nagyon hasonlít, de nagyobb mérete és tömege miatt valamivel lassabb volt a VIIB típusnál. Sok VIIC típusú hajót szereltek fel ''Schorchellel'' (légperiszkóp), [[1944]]-ben és [[1945]]-ben.
 
Torpedóvető csöveiknek elrendezése szintén megegyezik az elődével, de kivételt képez ezalólez alól az [[U–72]], az [[U–78]], az [[U–80]], az [[U–554]], és az [[U–555]], melyeknek csak két torpedóvető csövük volt elölelől, valamint az [[U–203]], az [[U–331]], az [[U–351]], az [[U–401]], az [[U–431]], és az [[U–651]], melyek pedig hátsó torpedóvető csővel nem rendelkeztek.
 
Valószínűleg a leghíresebb VIIC típusú tengeralattjáró az [[U–96]] volt, ugyanis erről az U-bootról szól [[A tengeralattjáró]] ''(Das Boot)'' című regény (Lothar-Günther Buchheim), illetve az ebből készült filmadaptáció.
62. sor:
* Teljesítmény: felszínen 2400 kW (3200 Le), lemerülve 560 kW (750 Le)
* Sebesség: felszínen 17,7 csomó (33 km/h), lemerülve 7,6 csomó (14 km/h)
* Hatótávolság: felszínen 15 170 km 10 csomós – 19 km/h-ás – sebességnél), lemerülve 150 km (4 csomós – 7 km/h-ás – sebességnél)
* Torpedóvető csövek: 4 db elől, 1 db hátul (14 db torpedó)
* Fedélzeti ágyú: 88 mm-es ágyú 220 lőszerrel
71. sor:
=== U-flak ===
 
Az U-flak tengeralattjárók VIIC típusú U-bootok voltak (az [[U–441]], az [[U–256]], az [[U–621]], és az [[U–951]]), melyeket úgy alakítottaalakítottak át, hogy a felszínen kísérhessék a francia kikötőkből induló támadó tengeralattjárókat. azAz U-flakok jelentősen megnövelt légvédelmi tűzerővel rendelkeztek.
 
További három tengeralattjáró (az [[U–211]], az [[U–263]], és az [[U–271]]) átalakítása kezdődött meg, de ezeket nem fejezték be, és később ismét hagyományos, VIIC típusú tengeralattjáróként funkcionáltak.
 
A módosított tengeralattjárókat először [[1943]] júniusában vetették be, ahol sikeresen szerepeltek a meglepett [[Brit Királyi Légierő|Királyi Légierő]] ellen. Látván a bennük rejlő lehetőségeket, [[Karl Dönitz|Dönitz]] elrendelte hogy csoportokba verődve, teljes sebességgel keljenek át a [[Vizcayai-öböl|Vizcayai-öblön]]. A németek, fáradozásuknak eredményeképp kéthónapnyikét hónapnyi "szabadságot" kaptak, amíg a Királyi Légierő meg nem tette az ellenintézkedéseket. Mikor a britek hadihajókat hívtak segítségül a repülőgépek támogatásához, az U-flak tengeralattjárókat visszahívták és visszaalakították őket egyszerű U-bootokká.
 
Az U-flak ötlete [[1942]]. [[augusztus 31.|augusztus 31-én]] merült fel, mikor az [[U–256]] komolyan megrongálódott egy légitámadás során. Ahelyett, hogy szétbontották volna a tengeralattjárót, úgy döntöttek, hogy megjavítják és nehézfegyverzetű, légvédelmi hajóvá teszik, hogy megállítsák a szövetséges repülőgépek támadásait a Vizcayai-öbölben.