|
A sikhara felületét finoman áttört díszítések, ú.n. szamárhátívek (csandrasálák) borítják, a gúla legfelső részét levágják, és a csúcs helyére egy széles, barázdált, tányér alakú díszítést helyeznek ( ámla, ámlaka, vagy amalaszaraka). A latina sikharának két további változata is van, a sekhári, amelynél a központi tornyot körben apró sikharák szegélyezik végig a teljes torony magasságában, egyre csökkenő méretben, és a bhumidzsa, amelynél vízszintes, lapos kiszögellések jellemzők a négy sarkokon, amelyek szabályos sorokban rétegződnek a tető magasságáig.
A latina forma, ívelt, négyszögletes formájú torony többszintű szentélyek fejlődése során alakult ki, a [[Gupta-időszakbandinasztia]] idején (negyedik-ötödik századig), és a templomépítészet kedvelt formája volt. A tornyokat kezdettől fogva ''ámlák,'' (vagy ''ámalakák'', (kerek, bordázott elemek) koronázták, a sarkoknál hamis emeleteket alakítottak ki rajtuk. . Ez volt az [[észak-indiaiindia]]i, vagy városi„városi” (''nágari'') építészet egy kedvelt eleme a hetedik és a tizedik század között, és jelentőségét a későbbi ''sekhári'' (vagy ''anekandaka'') stílus homályosította el. Neve a ''latá'', vagyis kúszónövény„kúszónövény” szóból ered, a hamis emeleteket gyakran kis ''ámlakák'' szegélyezik. Az ívelt felépítménybe kicsinyített sikharák (''angasikharák'') simulnak. Jellegzetes latina típusú sikhara látható a Bhuvanesvári Lingarádzsa-templom felépítményén, de [[Madhja PradeshbenPrades]]ben Amrol, Batesára, Gvalijárban[[Gvalijár]]ban (Gudzsári Múzeum), Naresara, Terahi. Gudzsarátban[[Gudzsarát]]ban : Roda, Samaladzsi, Modhera., Rádzsasztánban[[Rádzsasztán]]ban Oszián, [[Karnátaka|Karnátakában ]]:Pattadakal, [[Ándhra PradeshbenPrades]]ben: Alampur templomainak kedvelt építési módja. .
A kompozit sekhári (vagy anekandaka) építészeti megoldás volt a legfontosabb formája a ''nágari'' templomépítészetnek a 10. század óta Közép-és Nyugat-Indiában. Az elképzelés szerint ez a típus testesítette meg a latina szentélyek egy bizonyos konstellációját, amelyek egymásba hatolva emelik a hely nagyszerűségét. A sok kis latina forma egymásra épül, és ezzel egy új stílus alakul ki. Elsősorban a túl hangsúlyos sarkok lekerekítésének érdekében próbálták harmonikus egységbe foglalni a struktúrát, ezzel együtt egy terjedelmes, kövérített kompozíció alakítottak ki. A Kandárjamahádéva templom Khadzsuráhóban[[Khadzsuráhó]]ban, és a Rádzsaráni templom Bhuvanésvárban ennek a stílusnak a legszebb példái.
A [[bhumidzsa]] típusú sikharák a 11. században jelentek meg, mint a sekhári alternatív kompozit formái, és egyértelműen a korai latina típusú sikhara egy továbbfejlesztett változataváltozatai. Ez felismerhető a pilléreken nyugvó tornyok sugaras láncolatából, és az ezek között elhelyezkedő bhadrákból''bhadrák''ból, kicsinyített szentélyekből vagy sikharákból, amelyek egy ortogonális, vagy csillag alaprajz köré építettek. A bhumidzsa építésű tornyok különösen fontosak az indiai templomi építészetben, mivel ez volt a Malvai Paramara -dinasztia kedvelt építési formája. Úgy látszik a stílus elterjedése alapján is, hogy a templomépítő céhek nagy számban szakosodtak erre a típusra. BhojaBhodzsa befejezetlen templomai Bhojpurban, a környező rajzok és töredékek ezt a hagyományt erősítik.
A név jelentése: földből„földből születő lánylány”. Kevésbé elterjedt sikhara építési mód, mint a sekhári, különösen Közép-Indiában fordulnak elő ilyen megoldások. E típusnak jellegzetes képviselője a Madhja PradeshPrades államban található udajpuri Udajésvara templom.
==Jegyzetek==
|
