„Inowrocław” változatai közötti eltérés

Inowrocław [[1919]]-ben lett ismét Lengyelország része. A két világháború közötti gazdasági nehézségek miatt Inowrocławban igen magas volt a munkanélküliek aránya. A munkanélküliek és munkások több alkalommal tüntettek. 1926-ban a rendőrség véresen leverte a munkásság demonstrációját. Az 1930-as években a munkanélküliek többször is éhségsztrájkokat tartottak. A nehéz gazdasági környezet ellenére a város fejlődött. Megnyitották az "Irena" üveggyárat és a sóbánya új aknáját a Poznańska utcában 1924-ben, befejezték a Természetgyógyászati Intézet épületét (1927), megkezdték a repülőtér építését 1930-ban, majd három évvel később be is fejezték.

 

 

A német megszállás első napjaiban a lakosság tömeges letartóztatása és kivégzése folyt, a legnagyobb visszhangot az „inowrocławi véres vasárnap” 1939. október 30. éjjele) váltotta ki, melynek során több mint 1000 lengyel családot lakoltattak ki. [[1940]]-[[1945]] között koncentrációs tábor működött, melyben kb. {{szám|10000}} lengyelt őriztek, néhány százat meg is gyilkoltak. Mątwy városrészben hadifogoly tábort létesítettek, ahol szovjet, francia és angol fogolyokat őriztek. Mintegy 900 közülük meghalt. A német megszállás végetért, amint a Vörös Hadsereg elfoglalta a várost 1945. január 21-én. A várost az 1. belorusz front 2. páncélos gárdahadserege szállta meg. A németek utolsó légitámadása azonban 1945.április 4-én zajlott le, 4 bombát dobott le és lőtte a vasútállomás peronján várakozó utasokat.