„Juliette Récamier” változatai közötti eltérés

'''Julie''' vagy '''Juliette Récamier''' (eredeti nevén Jeanne-Françoise Julie Adélaïde Bernard), ([[Lyon]], [[1777]]. [[december 4.]] – [[Párizs]], [[1849]]. [[május 11.]]) a korai [[19. század]]i irodalmi és politikai körök egyik vezetője egyénisége volt („a Direktórium szellemének és csodájának asszonya”).

Juliette Bernard családja [[Lyon]] tehetős rétegéhez tartozott. ApjaApját, Jean Bernard királyi jegyzőjegyzőt volt. [[1786]]-ban [[Párizs]]baPárizsba helyezték. A konzulátus idején leváltották posztjáról, mert azzal gyanúsították, hogy a royalistákkal álltáll kapcsolatban. Felesége, értelmes és kacér asszony, szintén gazdag családból származott. [[1793]]-ban, amikor a terror javában dúlt, Juliette-et férjhez adták szüleineka szülők egyik barátjáhozbarátjukhoz, a gazdag párizsi bankárhoz. Gyöngéd, de plátói kapcsolatban élt a házaspár. Juliette valószínűleg Récamier házasságon kívül született lánya volt., de Juliette erről csak jóval később értesült.

Juliette szalont tartott, melyamely egy kiválasztott társaság talákozó helye lett. Hamarosan felkeltette a rendőrség gyanúját. A szép és kedves Juliette-etfiatalasszonyt számos rajongó vette körül. Szinte elsőként bútorozta be rezidenciáját etruszk stílusban. Antik görög ruhákat hordott a [[Francia direktórium|Direktórium]] alatt, és ezzel jelentősen hozzájárult a császárság alatt uralkodó antik stílus népszerűsítéséhez.

[[Madame de Staël]] barátnője volt, s a császárság bukása után [[François-René de Chateaubriand|Chateaubriand]]hoz fűzte barátság. A [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]]nal szembeni ellenállás egyik központi alakja lett. Szalonja jelentős szerepet játszott korának politikai és intellektuális életében. A császári rendőrség végül Párizs elhagyására kényszerítette.

[[1811]]. szeptembere és [[1812]]. júniusa között ''Châlons-en-Champagne''-ban és Lyonban élt, ahol barátságot kötött ''Camille Jordannal'' és ''Pierre-Simon Ballanche-sal'',. majdAzután Itáliában tartózkodott, ahonnan csak a császárság bukása után térhetett haza [[Franciaország]]baFranciaországba.

Nagy pénzügyi veszteségek érték, és 1819-ben kénytelen volt barátnőjéhez költözni ''Abbaye-aux-Bois-ba'' [[1819]]-ben. Visszavonult a világtól, de a korszak valamennyi híressége rendszeresen látogatta. [[François-René de Chateaubriand]] haláláig hűséges barátja maradt.

Megírta emlékiratait, de halálos ágyán úgy rendelkezett, hogy semmisítsék meg. Számos levelet hagyott hátra, melyeknek egy részét unokahugaunokahúga, ''Madame Lenormant'' adott ki ''Souvenirs et Correspondance de Madame Récamier'' címmel.