„Bukaresti béke (1918)” változatai közötti eltérés

| aláírók = {{Német CsászárságBirodalom}},<br /> {{Osztrák–Magyar Monarchia}},<br /> {{Oszmán Birodalom}},<br /> {{Bolgár KirályságBulgária}},<br /> {{zászló|Román}} [[Román Királyság]]

A '''Bukaresti béke''' a [[Román Királyság]] és a [[központi hatalmak]] közötti különbéke volt [[1918]]. [[május 7.|május 7-én]], amellyel lezárultak a [[Román front (első világháború)|Romániában folyó harcok]]. Bár a békeszerződés területileg csak kis mértékben károsította meg Romániát, amely [[Dobrudzsa]] helyett hallgatólagosan megkapta [[Besszarábia|Besszarábiát]], gazdasági intézkedései és a kiegészítő gazdasági szerződések miatt erős ellenérzést váltott ki a [[románok]]ból, akik rablóbéke„rablóbéke” névvel illették a szerződést. A béke megkötésével Románia megszegte az [[antant]]nak tett azon ígéretét, hogy nem köt különbékét, ám ennek ellenére később mégis győztes hatalomként fejezhette be a világháborút.

A szerződés 8 fejezetre volt osztva, és ezek határozták meg Románia további helyzetét. A hadsereget 10 hadosztályra korlátozták, ebből csupán a besszarábiai kettő maradhatott teljes harci létszámon, a Moldvában lévő 8 nyolcnak békelétszámot írtak elő, ezzel {{szám|32000}} főben maximálva a román hadsereget. A hadiflotta teljes készültségben maradhatott. Romániát területi veszteségek is érték, ugyanis [[Dobrudzsa|Dobrudzsát]] a [[Duna-delta|Duna-deltáig]] át kellett adniuk [[Bulgária|Bulgáriának]], ezen kívül a [[Kárpátok]] környéki keskeny, gyengén lakott sávot az Osztrák–Magyar Monarchiának, amelyből {{szám|5600}} km² került Magyarországhoz. Viszont a békében hallgatólagosan Romániának adták Besszarábiát, amely az előbbiekkel szemben sűrűn lakott, jó termőföldű terület volt. A szerződés értelmében minden vallási felekezet egyenrangúvá vált, így elméletileg a [[zsidók]] helyzete is rendeződött. Románia azonban megszállás alatt maradt, amelyet a központi hatalmak maximum hat hadosztálya látott el. A békeszerződés azonban gazdasági intézkedéseiben igen súlyosnak bizonyult, így például a teljes román [[kőolaj]]termelést német cégek kezébe adta volna, illetve kötelezte Romániát, hogy pár éven keresztül adja át élelemfeleslegét a központi hatalmaknak, és több háborús üzem bérbeadására is sor került. Ezek miatt nevezték a románok rablóbékének„rablóbékének” a szerződést.<ref>{{Opcit|n=Raffay Ernő|o=185–186}}</ref>

A bukaresti békét június 4-én a német ''Bundesrat'' (felsőház), június 28-án a román Képviselőház, július 3-án a német ''Reichstag'' (alsóház), július 4-én pedig a román szenátus is jóváhagyta. I. Ferdinánd román király azonban nem írta alá a szerződést, így az nem is került becikkelyezésre.<ref name="FWW">{{cite web |url=http://www.firstworldwar.com/source/bucharest1918.htm |title=Treaty of Bucharest, 7 May 1918 |author=Michael Duffy |publisher=First Word War.com |date=2009-08-22 |accessdate=2011-05-27}}</ref> A románok a hadsereg leszerelését előíró rendelkezést sem tartották be, húzták az időt, így a nyugati front német vereségének idejében még mindig {{szám|175000}} román katona állt fegyverben.<ref>{{Opcit|n=Raffay Ernő|o=185}}</ref> A békeszerződést a német fegyverletétel után [[Breszt-litovszki béke|a breszt-litovszki békéve]]l együttesen semmisnek nyilvánították, és Románia az antantnak tett ígérete megszegése ellenére is a győztes oldalon fejezhette be a háborút.<ref name="FWW" />