„Nemnövekedés” változatai közötti eltérés

Az egyén szintjén a nemnövekedést [[önkéntes egyszerűség|önkéntes egyszerűséggel]] érik el. A növekedésellenesek szerint a globális megoldás a gazdasági tevékenységek [[lokalizmus (politika)|lokalizációjával]] jár, mely révén csökken annak [[ökológiai lábnyom|ökológiai lábnyoma]] és megszűnik az emberiség [[fosszilis üzemanyagok|fosszilis üzemanyagkotólüzemanyagoktól]] való függése. A nemnövekedés szembe helyezkedik a [[fenntartható fejlődés|fenntartható fejlődéssel]], mert annak ugyan célja, hogy kezelje a környezet problémákat, mindezt a gazdasági növekedés érdekében teszi, ami nem tette jobbá az emberek életét és elkerülhetetlen a környezet állapotának romálásához vezet {{Citation needed|date=January 2011}}. Így a nemnövekedés éles ellentétben áll a [[produktivizmus|produktivista]] kapitalizmus jelenlegi formájával, mely a [[tőke (közgazdaságtan)|tőke]] és a [[javak (közgazdaságtan)|javak]] felhalmozását tartja a kívánatos végcélnak {{Citation needed|date=January 2011}}.

A gazdaság növekedésével összefüggésben növekszik az igény az erőforrásokra. A [[nem megújuló erőforrás|nem megújuló erőforrások]], mint a [[kőolaj]] korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre, így azok szükségszerűen kimerülnek majd. A [[megújuló erőforrás|megújuló erőforrások]] szintén kimeríthetők ha kitermelésük huzamos ideig nem fenntartható mértékben történik. Ez történt például a [[Kaszpi-tenger]] [[kaviár (gasztronómia)|kaviárhozamával]] is<ref>Bardi, U. (2008) 'Peak Caviar'. The Oil Drum: Europe. http://www.energybulletin.net/node/46143</ref>. Aggályos, hogy ezen erőforrások csökkenő rendelkezésre állása hogyan felel meg a növekvő keresletnek. Sokan a technológiától várják el a felélt erőforrások pótlását. Néhányan például a [[bioüzemanyag|bioüzemanyagoktól]] várják az [[olajhozam-csúcs]] utáni kínálathiány fedezetét. Azonban mások azzal érvelnek, hogy egyetlen alternaítvaalternatíva sem képes hatékonyan helyettesíteni az olaj sokoldalúságát és szállíthatóságát<ref>McGreal, R. 2005. 'Bridging the Gap: Alternatives to Petroleum (Peak Oil Part II)'. Raising the Hammer. http://www.raisethehammer.org/index.asp?id=119</ref>.

A nemnövekedés hívei azzal érvelnek, hogy a kínálat hiányának végleges megoldása az igények csökkentése. A kínálatnak és ezért a termelésnek is olyan szintre kell csökkennie, ami megakadályozza az erőforrások felélését és környezetileg is egészséges. Az elmozdulás egy olyan társadalom irányába, amely nem függ az olajtól, - úgy tűnik - alapvető, hogy elkerüljük a társadalmi összeomlást, mikor a nem megújuló erőforrások elfogynak<ref>Energy Bulletin. (Oct 20, 2009). Peak Oil Reports. http://www.energybulletin.net/node/50447</ref>. "De a nemnövekedés nem csak mennyiségbeni kérdés, hanem sokkal inkább egy [[paradigma]] szerint az értékek újra rendezése, különösen tekinetteltekintettel a társadalmi és természeti értékek megerősítésére és a gazdaságipolitikagazdaságpolitika újra értelmezésére"<ref>Fournier, V. (2008). Escaping from the economy: politics of degrowth. ''International Journal of Sociology and Social Policy''. Vol. 28:11/12, pp 528-545.</ref>.

A 2005-ös Global Footprint Network (Globális Lábnyom Hálózat) beszámoló szerint<ref name=footprintnetwork>http://www.footprintnetwork.org/en/index.php/GFN/page/data_sources/</ref>, a magas jövedelmű országok lakói 6,4 [[globális hektár|globalisglobális hektáron]] (gHa), az alacsony jövedelmű országok lakosai egyetlen globális hektáron élnek. Például [[Banglades]] egyes lakói abból tartják el magukat, amit 0.56 gHa-on megtermelnek, míg egy [[Észak-Amerika|észak-amerikai]] 12,5 gHa-t igényel. Egyes észak-amerikai lakosok 22,3-szor több földet használnak, mint egy bangladesi. Az észak-amerikaiak által használt 12,5 gHa-ból 5,5 gHa van az Egyesült Államok területén, a maradék idegen országokban<ref name=footprintnetwork/>. Ugyanezen beszámoló szerint míg korábban az átlagos emberenkéniemberenkénti mennyiség 2,1 gHa volt, mostanra a fogyasztás mértéke elérte az emberenkénitemberenkénti 2,7 gHa átlagot.

A nemnövekedés gondolata ellenzi a [[produktivista|produktivizmus]] közgazdaságtan minden formáját, így a [[fenntartható fejlődés|fenntartható fejlődést]] is. Míg a [[fenntarthatóság]] miatti aggodalom nem mond ellent a nemnövekedésnek, addig a fenntartható fejlődés a fő csaptásiránytcsapásirányt képviselő [[globális fejlesztés|globális fejlesztésből]] táplálkozik, mely a kapitalista növekedést és fogyasztást serkenti. A nemnövekedést vallók szemszögéből a fenntartható fejlődés ezért [[oximoron]]<ref>

Latouche, S. (2004), "Degrowth economics: why less should be much more", Le Monde Diplomatique, November</ref>, mivel minden növekedés alapú fejlesztés eredendően fenntarthatatlan egy véges és könyezetikörnyezeti szempontbőlszempontból erőltetett világban. Mivel a fogyasztás jelenlegi mértéke meghaladja a Föld erőforrásainak megújulásának mértékét, a gazdasági növekedés ezen erőforrások kimerüléséhez vezet a jövőben {{Citation needed|date=May 2011}}. Azok, akik egytértenekegyetértenek a fenntartható fejlődés gondolatával azt állítják, hogy a gazdasági növekedés folytatható az energia- és az erőforrás-felhasználás csökkentése mellett.

Harvey, D. (2006, June 16). in Sasha Lilley [http://mrzine.monthlyreview.org/lilley190606.html "On Neoliberalism: An Interview with David Harvey"]. Monthly Review.</ref>. A nemnövekedés bírálói azt állítják, hogy a gazdasági növekedés csökkenése növekvő munkanélküliséget és szegénységet eredményezne. Sokan, akik értik a növekedés környezetpuszító velejáróját továbbra is kiállnak a gazdaság növekedése mellett, ha nem is északon, de délen. A gazdaság lassabb növekedése azonban nem hozná a nemnövekedés előnyeit — önellátás, anyagi felelősségvállalás — és valóban a munkáltatottság csökkenéséhez vezetne. Ehelyett a nemnövekedés támogatói a jelenlegi (növekvő) gazadságigazdasági rendszertől való teljes elfordulást javasolják, a globális gazdaság lokalizálását és elhagyását indítványozva a teljes déli területeken, mely segítené a déli emberek önellátóbbá válását és véget vetne a túlfogyasztásnak, valamint a déli erőforrások északiak által történő kihasználsánakkihasználásának<ref>Latouche, S. (2004). [http://mondediplo.com/2004/11/14latouche Degrowth Economics: Why less should be so much more.] ''Le Monde Diplomatique''.</ref>.

Az erőforrásfelhasználáserőforrás felhasználás csökkentésére vagy a hatékonyság növelésére tervezett technológiákról gyakran azt gondolják, hogy fenntartható vagy zöld megoldások. A nemnövekedés azonban ellenzi ezeket a technológiai előnyöket a továbbiakban "[[visszacsapó hatás|visszacsapó hatásként]]" nevezett effektusra alapozva. Ez a koncepció azon megfigyeléseken alapul, miszerint egy kevésbé erőforrásigényeserőforrás igényes technológia bevezetésekor annak felhasználói köre megváltozik és felhasználásának mértéke növekszik ezzel ellensúlyozva bármilyen potenciális erőforrás-megtakarítást<ref>Binswanger, M. (2001), "Technological progress and sustainable development: what about the rebound effect?", Ecological Economics, Vol. 36 pp.119-32.</ref>. A visszacsapó hatás fényében a nemnövekedés támogatói kitartanak amellett, hogy az egyetlen hatásos "fenntartható" megoldásnak a növekedési paradigma teljes elutasításával és a nemnövekedési megközelításmegközelítés felé történő előrehaladással kell járnia.

[[Nicholas Georgescu-Roegen|Nicholas Georgescu-Roegent]], a [Románok|román] közgazdászt tartják a nemnövekedés megalkotójának és fő elméleti szakemberének<ref>Martin Parker, Valérie Fournier, Patrick Reedy, ''The Dictionary of Alternatives: Utopianism and Organization'', Zed Books, 2007, p. 69.</ref>. 1971-ben jelent meg ''The Entropy Law and the Economic Process'' című könyve, melyben megállapította, hogy a [[Neoklasszikus közgazdaságtan|neoklasszikus közgazdasági]] modell nem vette figyelembe a [[A termodinamika második főtétele|termodinamika második főtételét]], vagyis nem számoltak az energia és az anyagok lebonlásávallebomlásával (például: [[entrópia|entrópianövekedés]]). Az összes gazdasági tevékenységet az entrópianövekedéssel azonosította, mely megábanmagában foglalja a hasznos erőforrások elvesztését is. 1979-ben ''Demain la décroissance'' ("holnap nemnövekedés") címmel franciára fordították cikkjeinek válogatását, mely ösztönözte a francia mozgalom létrejöttét.

{{Idézet 2|Ha megpróbáljuk megmérni a növekedés métrékénekmértékének csökkenését az okozott környezeti károk és annak környezeti és kulturális következményeit figyelembe vételével, általában nulla vagy éppen negatív növekedést kapunk eredményül. 1991-ben az Egyesült Államok 115 milliárd dollárt, vagy a [[GDP]] 2.1%-t költötte környezetvédelemre. A Clean Air Act (Tiszta Levegő Akció) évi 45 vagy 55 millió dollárral növelte ezt a költséget. [...] A [[World Resources Institute]] megpróbálta megmérni növekedés mértékét figyelembe véve a világ természeti tőkéjére mért büntetést a fenntartható fejlődés szemszögéből. Indonéziára a felmérés azt mutatta ki, hogy a növekedés 1971 és 1984 között évi 7.1%-ról 4%-ra esett vissza mindössze három tényező miatt: [[erdőirtás]], olaj- és gáztartalékok csökkenése és [[talajerózió]].}}<ref>Hervé Kempf, ''L'économie à l'épreuve de l'écologie'' Hatier</ref><ref>Latouche, Serge (2003) ''Decrecimiento y post-desarrollo'' El viejo topo, p.62</ref>

1972 januárjában [[Edward Goldsmith]] és Robert Prescott-Allen - a ''[[The Ecologist]]'' folyóirat szerkesztői - publikálták a ''[[Blueprint for Survival]]'' (Terv a túléléshez) című munkájukat, mely radikális programojaprogramja lett a decentralizációnak és a iparosodásellenességnek, hogy megelőzzék - ahogy a szerzők utalnak rá - a ''"társadalom csődjét és a bolygó létfenntartó rendszerének visszafordíthatatlan felbomlását"''. Napjaink vezető tudósai aláírásával a ''Terv'' körbement a világon, hogy ösztönözze a környezetvédő pártok létrehozását.