Az '''ősnövénytan''' (''paleobotanika,'' ''fitopaleontológia'') a [[növénytan]] (''[[botanika]],'' ''fitológia'') egyik résztudománya, a [[növényrendszertan]]nal ''(fitotaxonómia, fitoszisztematika)'' és a [[növénytörzsfejlődéstannövény-törzsfejlődéstan]]nal ''(fitofilogenetika)'' együtt alkotja a [[rendszertan]]i ''(taxonómiai)'' tudománykört. Feladata a kihalt [[növények]] anatómiájának, életének vizsgálata, és ezzel a növényrendszertan tudományának segítése. Régebben a [[Morfológia (biológia)|morfológia]] után következő legfontosabb rendszertani segédtudomány volt, mára még jobban nőtt a jelentősége, a [[genetika]] és a molekuláris [[biológia]] után a legfontosabb tudományág. Az ősnövénytan vizsgálati anyaga a növénymaradványok: kőbelek, kövesedett maradványok, lenyomatok. A rétegek sok esetben olyan hűen megőrzik a lenyomatokat, hogy azt mikroanatómiaialag is kitűnően lehet vizsgálni (például [[pikkelyfák]] levélripacsszerkezete, az [[ősharasztok]] sztómái, [[Mocsárciprusfélék|ősfenyők]] fatestszerkezete).
