„Főnévi igenév” változatai közötti eltérés

a (r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: be:Інфінітыў)
A '''főnévi igenév''' (a [[Latin nyelv|latinban]] legismertebb megfelelője az '''''infinitivus''')'' az [[ige]] egyik személytelen alakja, amely kisebb-nagyobb mértékben főnévként tud működni. A nyelvek többségében ([[Germán nyelvek|germán]], [[Szláv nyelvek|szláv]], [[újlatin nyelvek]] stb.) egyúttal az ige szótári alakja (illetve annak első tagja), vagyis az ige azonosítására szolgál.
 
== A magyar nyelvben ==
 
A [[Magyar nyelv|magyarban]] hagyományosan a ''‑ni'' végződésű alakot nevezik így, noha nem toldalékolható főnévként, és nem is tudja betölteni annak a tipikus szerepeit. Példák: „''énekelni'' jó dolog” (mi jó dolog? – főnévi jelleg); „szeret ''énekelni''” (mit szeret? – tárgy); „''énekelni'' ment” (célhatározó); stb.
 
A fentiek nyomán az ''‑ás/‑és'' végű alakot (pl. ''éneklés'') is felvetették ilyen értelemben, amellyel az előbbi alak gyakran felcserélhető, és a tipikusan főnévi toldalékokat is felveheti, a hiányzó funkciókat is kifejezheti (pl. ''énekléshez, énekléssel, éneklésnél''), miközben igei jelentését változatlanul őrzi. Hátránya, hogy nem teljesen produktív, ill. időnként [[szókészlettan|lexikális]] kivételei akadnak: a ''táncolás, dolgozás'' szavak helyett például a ''tánc, munka'' szavakat használjuk, míg ''táncolni, dolgozni'' alakjaik szabályosak.
 
A ''‑ni'' végű főnévi igenévnek ritka (de például a [[portugál nyelv|portugálban]] vagy a [[török nyelv|törökben]] is meglévő) jellemzője, hogy ragozható: ''énekelnem, énekelned, énekelnie'' stb. – ezek az alakok személytelen ragozású segédigék mellett használatosak (''kell, szabad'' stb.).
 
Szenvedő alakja a ''‑va/ve'' végű [[határozói igenév]]vel képezhető: ''szeretni és szeretve lenni.''
 
== Más nyelvekben ==
Névtelen felhasználó