Főmenü megnyitása

Módosítások

a
→‎Előzmények: 1 link korr., 2 számsablon, apróbb átfogalmazás
A szövetségesek a legjelentősebb észak-afrikai támaszpont, [[Tobruk]] mögé szorultak vissza, de [[1941]] végén ellentámadást indítottak, ami felmentette Tobrukot és súlyos harcokban szorította vissza Rommelt. A [[Pearl Harbor-i csata|Pearl Harbor-i támadás]] után az ausztrál csapatokat számos más brit egységgel együtt a [[Távol-Kelet]]re vezényelték át, Hitler szemében azonban felértékelődött a [[Szuezi-csatorna]] felé vezető észak-afrikai hadszíntér. Rommel erősítéseket kapott, és ismét nagyszabású támadást indított a meggyengült szövetségesek ellen.
 
Elesett Tobruk és a német-olasz csapatok benyomultak Egyiptomba. A [[Gazalai csata|gazalai]] páncéloscsatában ugyan még győztek, de utánpótlási vonalaik megnyúltak, előrenyomulásuk lelassult, járműveik sorra robbantakműködés leképtelenné váltak a túlzott igénybevétel miatt, és az egy hónapig tartó [[Első el-alameini csata|első el-alameini csatában]] (1942. július 1-27.) a britek kínkeservesen ugyan, de megállították Rommelt. El-Alamein már csak 50 km-re fekszik [[Alexandria|Alexandriától]], de az állásoktól délre húzódó járhatatlan [[Kattara-sivatag]] megakadályozta, hogy a mozgékony német páncélosegységek megkerüljék az itt kiépülő védelmi vonalat. Rommel kénytelen volt megállni, és a szünetet mindkét fél csapatai megerősítésére próbálta kihasználni.
 
Rommel nehéz helyzetbe került. A Szovjetunió elleni hadjárat felemésztett minden német tartalékot, és az Észak-Afrikába küldött kevés hadianyagnak is csak a töredéke jutott át a [[Földközi-tenger]] térségében erőre kapó szövetségesek blokádján. Amit sikerült [[Tripoli (Líbia)|Tripoliban]] partra tenni, kizárólag teherautóval, több ezer kilométeres úton lehetett csak a csapatokhoz juttatni, és az üzemanyag-hiány egyre kritikusabb lett. A németek tudomást szereztek egy hatalmas, utánpótlással és vadonatúj amerikai tankokkal megrakott konvojról is, amely úton volt [[Alexandria]] felé. Rommelnek nem volt más választása, gyors döntést kellett kicsikarni.
Augusztus végén Rommel merész támadást indított [[Alam el Halfa|Alam el Halfánál]]. Benzinhiány és a szövetséges légierő hatékony közbeavatkozása miatt a támadás elakadt. Montgomery ellentámadásra küldte csapatait, azonban a parancsnok túlzott óvatossága és a friss brit csapatok tapasztalatlansága miatt az ellentámadás nem ért célt. A siker azonban a szövetségeseké lett, mivel Rommel másodlagos célja pontosan egy elhamarkodott ellentámadás kikényszerítése és a szövetséges erők felőrlése volt – ezt az óvatos Montgomery elkerülte. Rommel dühöngött: ''"A disznó! Nem támad!"'' mondta egyik tisztjének.
 
A németek és olaszok nem tehettek mást, ők is megerősítették védelmi vonalaikat, és várták, hogy a helyzet megváltozzon. A helyzet azonban egyre inkább az ő hátrányukra változott: sorra érkeztek be Alexandriába a csapatokkal és hadianyaggal megrakott szövetséges hajók és október közepére már 220.000{{szám|220000}} szövetséges katona és 1000 tank nézett farkasszemet a jól beásott 115.000{{szám|115000}} fős német-olasz sereg 550 tankjával. Ami még fontosabb volt: a lövészárkokkal és aknamezőkkel megerősített védővonal áttöréséhez Montgomery példátlan mennyiségű tüzérségi eszközt vonultatott fel.
 
== Szövetséges haditervek ==
42 341

szerkesztés