A [[csángók|csángó]] nyelvjáráskutatás terén a két világháború között mindenekelőtt [[Csűry Bálint]] nevét kell megemlítenünk. Tanulmányai a moldvai[[moldva]]i csángó igealakokról, a székely és a csángó hanglejtésről és a moldvai[[moldva]]i csángó kicsinyítő képzőkről a [[Magyar Nyelv (folyóirat)|Magyar Nyelvben]] (1927, 1930, 1932) jelenikjelent meg. Artturi Kannisto [[finnek|finn]] nyelvésszel közösen 1936-ban kiadta Helsinkiben[[Helsinki]]ben a nyelvjáráskutató [[Wichmann György]] hagyatékát, a német bevezetéssel és magyarázatokkal ellátott ''Csángó Szótárat.'' Gazdagította a gyűjtést Gajcsánából származó adataival [[Szabó T. Attila]], valamint [[Balogh Ödön]], aki 1933 nyarán végzett gyűjtése eredményét, a ''Csügési szójegyzéket'' csak jóval később, 1947-ben tehette közzé az [[Erdélyi Múzeum (folyóirat, 1874–)|Erdélyi Múzeum]] hasábjain.
