„Nyelvjáráskutatás Erdélyben” változatai közötti eltérés

Az egész romániai magyar nyelvjárásterületet átfogó általános [[Nyelvatlasz (Erdély)|nyelvatlasz]] anyaga lehetővé tette egy-egy nyelvjárási jelenség valamennyi tájegységre vonatkozó bemutatását. Ennek alapján kerített sort a gyűjtő, Murádin László – általában a NyIrK hasábjain – a nyelvjárások egészére vonatkozó jelenségtanulmányok megírására a [[hangtan]] és [[Morfológia (nyelvészet)|alaktan]] köréből, elemezve az í-zés állapotát, a -ni, -nitt, -nul és -nül határozórag-csoport funkcióját és elterjedettségét, a -nók, -nők igerag használatának nyelvjárási hátterét, a -suk, -sük ragozás nyelvjárási állapotát. Ezekben a tanulmányokban nagy szerepet kap a nyelvjárási szókincs, így a muskátli, burgonya, kukorica elnevezése, az ekés földművelés, a rétgazdálkodás, a népi gyermekjátékok terminológiája, a rovarnevek, növény- és virágnevek, az állathívogatás és -űzés, az állathangutánzó igék változatossága. A romániai magyar nyelvterület egészére vonatkozik Márton Gyula, Péntek János, Vöő István nagyszabású jövevényszó-monográfiája: ''A magyar nyelvjárások román kölcsönszavai'' (1977).