Wikipédia

„II. Honoriusz (ellenpápa)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{tataroz}}
{{korrektúra}}
{{nincs forrás}}
{{Pápa infobox|
név=II. Honorius (ellenpápa)|
16 ⟶ 13 sor:
}}
 
'''II. Honorius''' a történelem folyamán a 18. ellenpápaként lépett fel. [[1061]]. [[október 28.|október 28-án]] foglalta el helyét [[II. Sándor pápa]] ellenében. Labilis hivatalátMegválasztását [[II. Miklós pápa]] [[1059]]-es törvényeireformjai hoztáksegítették létreelő, amelyek a pápaválasztás szabályitszabályait öntöttékváltoztatták merőbenmeg. másHonorius formába.ellenpápasága Aa reformpárti klerikusok és a világi urak, valamint a reformellenes egyháziak ellentétéből született meg ''Honorius'' ellenpápasága.
 
Eredetileg '''Cadalus''' (Cadolus, Cadalus, Kadalus, Cadalous, Cadelohus, Kadulus, Cadolah) néven született [[Verona|Veronában]], nemesi családban. 1028-ban klerikusként említik, 1030-ban szubdiakónus, 1034-ben diakónus lett. 1045. május előtt nevezték ki [[Parma|Párma]] [[püspök]]évé, valószínűleg a császári udvar (különösen [[Poitoui Ágnes|Ágnes császárné]]) kegyeltjeként. Több alkalommal is – a pávia i (1049), mantovai (1052) és firenzei zsinaton – [[szimónia|szimóniával]] vádolták, de egyszer sem ítélték el.
Eredetileg '''Peter Cadalus''' néven született [[Verona|Veronában]]. Nemesi családban látta meg a napvilágot, és ennek megfelelően papi neveltetésben részesült, de szülei a jövedelmező rangot, és nem a túlvilági dicsőülést szánták fiuknak, és ez átragadt Cadalusra is. [[1046]]-ban a család nyomására nevezték ki [[Parma]] [[püspök]]ének, amelyet igen léhán töltött be. Dőzsölt, [[szimónia|szimóniával]] és világi hivatalba iktatással szerezte meg hatalmát. Ezért aztán nem csoda, hogy nem támogatta a [[IX. Leó pápa|IX. Leó]] pontifikátusával kezdődő reformpápákat. Amikor [[1061]]-ben meghalt Miklós, az általa alkotott pápaválasztási szabályok töréspontja mentén két ellenséges párt állt szemben egymással.
 
Amikor [[1061]]-ben meghalt Miklós, az általa alkotott pápaválasztási szabályok törésvonala mentén két ellenséges párt állt szemben egymással. A [[bíboros]]ok kollégiuma [[szeptember 30.|szeptember 30-án]] a kánoni törvényeknek megfelelően megválasztotta [[II. Sándor pápa|II. Sándort]] [[pápa (egyházfő)|egyházfőnek]]. Ezt a választást azonban nem akarta elismerni a véleményalkotásból kizárt [[róma]]i nemesség és természetesen a reformokat ellenző egyháziak sem. Hamarosan megtalálták a megfelelő szövetségest, a [[Német-római Birodalom|német-római]] császári udvarban. Tudniillik Miklós szabályai a császári befolyást minimális elfogadásra csökkentették le, ezért a sértődött udvar, [[Poitou-i Ágnes|Ágnes]] császárné vezetésével, áldását adta egy új pápaválasztásra. [[október 28.|Október 28-án]] [[Bázel]]ben a Sándort ellenző párt Cadalust választotta meg a katolikus egyház vezetőjének, aki felvette a ''II. Honorius'' uralkodói nevet.
 
[[1062]] tavaszán ''Honorius'' tekintélyes méretű sereg élén Rómába tartott. Útján vele tartott ''Benzo'', császári [[kancellár]] és [[Alba püspöke]] is, hogy a [[Német-római Birodalom|Szent Birodalom]] érdekeit képviselje. Sándor mindössze a [[normannok]]ra és a [[toszkána]]i [[herceg]] segítségére számíthatott. [[április 14.|Április 14-én]] rövid, de véres csatában csaptak össze az ellenfelek. A pápai csapatok ''alaulmaradtak Honorius'' seregei alattseregével maradtakszemben, akinek sikerült elfoglalnia a [[Szent Péter-bazilika]] környékét. DeMájusban amikorazonban [[május]]banGottfried megérkezetttoszkánai ''Godfrid''őgróf toszkán hadseregehadseregável, ''Honorius''és bölcsebbnekfelszólította láttaa személyeskét visszavonulásátvetélytársat, Parmaba.hogy Sándorvonuljanak isvissza elhagytasaját a várost,egyházmegyéjükbe és egykorivárják püspökségébemeg vonulta vissza,császári [[Lucca|Luccába]]döntést. AHonorius harcoktehát folytatódtakParmába, deSándor egypedig [[németországLucca|Luccába]]i esettávozott. miatt, egészen más kimenetele lett a csatáknak.
 
AKözben befolyásosa [[köln]]iAnno kölni [[érsek]], ''Anno'' egyrészt arra hivatkozva, hogy ő a reformokat támogatja, másrészt azonban kimondatlanul, lehetőséget látva a régensi rang megszerzéséhez, seregeivel elfoglalta a császári udvart, és átvette Ágnestől a régensi[[régens]]i hatalmat. A császárnő a [[piemont]]i ''Fructuaria'' zárdába vonult vissza, Anno pedig beszüntette a harcokat Sándor ellen, és új birodalmi gyűlést hívott össze [[Augsburg]]ban [[1062]] [[október]]ében. Ezen a gyűlésen úgy döntöttek, hogy Anno unokaöccse, ''Burchard'', [[halberstadt]]i püspök [[Róma|Rómába]] utazik, és kivizsgálja Sándor megválasztásának körülményeit. A vizsálat eredményeként [[1063]]-ban hivatalosan is elismerték Sándor uralmát, és kiközösítették Honoriust.
 
Honorius azonban sereget gyűjtött maga köré, és [[1064]]-ben Róma ellen indult. Itt sikerült elfoglalnia az [[Angyalvár]]at, és onnan még majdnem egy éven keresztül igyekezett megszerezni Sándor trónját. De idővel rá kellett döbbennie, hogy nincs esélye a győzelemre, így visszavonult Parmába. Az 1064 pünkösdjén tartott mantovai zsinat formálisan is megerősítette Sándor pápaságát, ennek ellenére Honorius egész életében fenntartotta a pápaságra vonatkozó igényét.
A régensi érdekek, és valószínűleg a tények is úgy akarták, hogy az [[1063]]-as [[mantovai zsinat]]on hivatalosan is elismerjék Sándor uralmát, és kiközösítség ''Honorius''t.
 
== Források ==
''Honorius'' azonban nem akarta elfogadni a mantovai zsinat eredményeit, és tartott Parmaban egy ellenzsinatot, amelyen semmisnek minősítette az ellene felhozott döntéseket. Nem akarta feladni törekvéseit a pápai trónnal kapcsolatban, és sereget gyűjtött maga köré. Amikor már elültek a pápaválasztással kapcsolatos harcok, ''Honorius'' [[1064]]-ben Róma ellen indult seregével. Itt sikerült elfoglalnia az [[Angyalvár]]at, és onnan még majdnem egy éven keresztül igyekezett megszerezni Sándor trónját. De idővel rá kellett döbbennie, hogy sem a császár, sem más politikai hatalom nem támogatja, így visszavonult Parmaba. Egész életében fenntartotta követelését, amikor [[1072]]-ben Parmaban elérte a halál.
* Reinhard Barth: ''Pápák: Szent Pétertől XVI. Benedekig.'' Pécs: Alexandra. 2008. 134–136. o. ISBN 978 963 370 953 5.
* Simonetta Cerrini: Onorio II, antipapa. In: ''Enciclopedia dei Papi.'' Roma. 2000. [http://www.treccani.it/enciclopedia/onorio-ii_res-185e26d8-8c5e-11dc-8e9d-0016357eee51_(Enciclopedia_dei_Papi)/ On-line elérés]
* {{KatLex|5||H/Honorius,%20II..html}}
* Thomas Oestereich: Cadalous. in: ''Catholic Encyclopedia.'' New York: Robert Appleton Company. 1908. [http://www.newadvent.org/cathen/03128c.htm On-line elérés]
 
{{portál|középkor}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Honoriusz_(ellenpápa)”