„Nantes-i ediktum” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a 1598 kategória hozzáadva (a HotCattel) |
a typo (,) illetve |
||
12. sor:
== Szerkezete és tartalma ==
Az ediktum négy részből állt, de csak az első volt törvényerejű.<ref>Gresch 2008: 30.</ref>
*Az első az úgynevezett általános cikkelyeket tartalmazó '''pacifikációs ediktum''', amelyet 1598. április 13-án hirdettek ki. A rendelet megtiltotta a polgárháború megvitatását, illetve a következtetések levonását és amnesztiát hirdetett a háború résztvevői számára. Minden településen visszaállította a katolikus miséket és kimondta, hogy a katolikusok tulajdonát vissza kell szolgáltatni. A rendelet szabályozta az ''úgynevezett reformált vallás'' (religion prétendue réformée) gyakorlásának szabályait: a hugenották bárhol letelepedhettek és gyakorolhatták vallásukat. Mindazonáltal az ediktum részben korlátozta a nyilvános istentiszteletek tartását. A reformátusok számára engedélyezték a templomok építését és a saját temetők létrehozását. Tilossá vált a katolikus vallásra való kényszerített áttérés, a vallási okokból bebörtönzötteket és gályarabokat szabadon kellett bocsátani. A hugenották kötelesek voltak betartani a katolikus házassági törvényeket, katolikus ünnepnapokon nem dolgozhattak és [[tized]]et kellett fizetniük a katolikus egyháznak; tilos volt politikai gyűléseket tartaniuk.<ref>Gresch 2008: 30-31; Papp 2009: 329.</ref>
* A második rész a szintén április 13-ai '''királyi brévé''', amely a protestáns lelkészek és más egyházi tisztviselők javadalmazásáról rendelkezett. Ellentétben a katolikus klérus tagjaival, a protestáns egyházi személyek fizetését a király vállalta.<ref name="G31">Gresch 2008: 31.</ref>
* Az április 30-án aláírt '''titkos fejezet''', amelyet nyolcévente meg kellett újítani, politikai, gazdasági és katonai jellegű garanciákat tartalmazott a protestáns vallásgyakorlás biztosítására. A hugenották 150 menedékhelyet (lieux de refuge) kaptak, ezek közül 51-ben protestáns kormányzó vezetése alatt a király által fizetett protestáns helyőrség állomásozott. A protestánsoknak jogukban állt tartományi és országos gyűléseket tartani.<ref>Deyon 2005: 542.</ref>
29. sor:
IV. Henrik halála (1610) után a kiskorú [[XIII. Lajos francia király|XIII. Lajos]] helyett anyja, az özvegy [[Medici Mária francia királyné|Medici Mária anyakirályné]] régensként kormányozta az országot, ő viszont nem volt képes ellenállni a főurak hatalmi ambícióit. Ugyan Mária megerősítette a nantes-i ediktumot, a reformátusokat nyugtalanította, hogy hiányzik az erős központi hatalom, amely megvédné őket a katolikus többséggel szemben. A katolikusnak nevelt XIII. Lajos tényleges hatalomra jutásakor megkezdődött a hugenották katonai és politikai kiváltságainak megnyirbálása, de ennek ellenére az 1610-es évek még viszonylagos nyugalmat jelentettek. Az 1620-as évektől a királyi hatalom és a protestánsok szembenállása több ízben is fegyveres konfliktusokhoz vezetett. A harcok során a hugenották erődített helyeit lerombolták vagy katolikus kormányzókat neveztek ki az élükre. Ugyanakkor a katolikus egyház, amely soha nem fogadta el a reformátusok elszakadását, és a nantes-i ediktumot ideiglenes kompromisszumnak tekintette, az 1630-as években több térítő missziót indított a protestáns lakosságú területekre. A hugenotta elit körében elszaporodtak az áttérések. Mire a fiatal [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos]] személyesen kezdte gyakorolni a hatalmat, a visszaszoruló protestantizmus már nem jelentett reális veszélyt az államra.<ref>Szász 2000; Deyon 2005: 550., 577.</ref>
XIV. Lajos eleinte csak jogi úton lehetetlenítette el a hugenottákat: mindent betiltanak, ami a nantes-i ediktumban nem volt tételesen benne. 1679-től kezdve azonban nyílt erőszakot alkalmaztak a hugenották ellen. A megtérni nem akaró tehetősebb református családokhoz dragonyos katonákat szállásoltak be, akik büntetlenül zaklathatták a ház népét. A kikényszerített áttérések, illetve a kivándorlás miatt a hugenották száma csökkent. 1685. október 18-án XIV. Lajos a [[fontainebleu-i ediktum]]ban visszavonta a nantes-i ediktumot és betiltotta a református vallás gyakorlását, azzal a (katolikus vélemény szerint) jóhiszemű indoklással, vagy (protestáns szerzők szerint) ürüggyel, hogy Franciaországban már nincsenek hugenották.<ref>CathEn 1917: [http://www.newadvent.org/cathen/07527b.htm Huguenots]; Szász 2000; Colijn 2001: 225; Gresch 2008: 46–47.</ref>
== Hivatkozások ==
| |||