„Nemzetközi Valutaalap” változatai közötti eltérés

* Árfolyampolitikák felügyelete;

[[Joseph Eugene Stiglitz]] [[Közgazdasági Nobel-emlékdíj|Nobel-díjas]] közgazdász -– aki hét éven át volt [[Világbank]] és a [[Bill Clinton|Clinton]]-kormányzat vezető közgazdásza -– erős kritikát fogalmazott meg az IMF akkori állapotáról a magyarul 2003-ban megjelent könyvében<ref>[http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/1053129 A globalizáció és visszásságai] Napvilág 2003</ref>. Stiglitz úgy látja, hogy az IMF kölcsönökhöz szabott feltételek legalább annyiszor érintették károsan a kölcsönt felvett országot, mint ahányszor segítették azokat. A szerző sok esetben tapasztalt elfogult, sematikusan, elegendő helyismeret hiányában meghozott, helyi szakértők vitából való kizárásával hozott és végül károsnak bizonyult döntéseket. A szerző szerint az IMF egy olyan közintézmény, amely nem teljesíti azt a célt, amiért létrehozták: "azon„azon meggyőződésből hozták létre, hogy a piacok gyakran rosszul működnek, mára a piac felsőbbrendűségének bajnokává és főideológusává lépett elő.”<ref>[http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/1053129 A globalizáció és visszásságai] – 31.o.</ref> A szerző problematikusnak tartja, hogy az IMF, noha közintézmény, nem számon kérhető azoknak, akik működését finanszírozzák. "Az„Az IMF-terápiák mélyítették el a válságot Thaiföldön[[Thaiföld]]ön és [[Indonézia|Indonéziában]]. A szabadpiaci reformok [[Latin-Amerika|Latin-Amerikában]] itt-ott ugyan sikerrel jártak -– [[Chile|Chilét]] szokták emlegetni -–, de a kontinens többi része a még mindig nem hozta be a lemaradást az [[1980-as évek]] sikeres IMF-mentőakcióit követő úgynevezett "»elveszett évtized"« után.”<ref>[http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/1053129 A globalizáció és visszásságai] 36.o.</ref>