Az '''úriszék''' a földesúr jogszolgáltató törvényszéke volt, amelynek hatáskörébeilletékességi körébe a birtokon élő jobbágyok a földesúr familiárisai és szolgákcsaládjuk, valamint nem nemes szolgái tartoztak, mások jobbágyai nem. Általában a kisebb ügyeket tárgyalták itt elsőfokonelső fokon és már a lopások sem, amelyek a megyei törtvényszék elé tartoztak. Többnyire a jobbágyok egymás közötti ügyeiben ítélkezett, ezek többnyire vagyoni perek voltak de akadtak közöttük úrbéri perek is. Ha az úriszék megkapta a [[pallosjog]]ot, akkor viszont súlyosabb ügyekben is ítélkezhetett pl: gyilkosság, gyújtogatás erőszak, rablás stb. Az úriszék fellebvitelifellebbviteli fóruma a megyei törvényszék, a [[sedria]] volt (ha a földesúr pallosjoggal is rendelkezett, akkor nem lehetett a megyei sedriához fellebbezni. Az úriszék hatáskörei a [[13. század]] végére alakultak ki, de feltételezhetően egyes birtokosok már a [[11. század]]ban is rendelkeztek joghatósággal a birtokaikon élőkkel szemben. A 14. századra általános jogelv és joggyakorlat volt, hogy a földdel együtt az ítélkezés joga a birtokost (nem a tulajdonost) illeti, vagyis ez a fajta vérhatalom joga dologi jogi jogosultságon alapszik. Az úriszék tartására a földesúr köteles volt (nem tehette meg, hogy jobbágyának ne szolgáltasson igazságot). Az úriszék tartása költséges volt, hiszen meg kellett hívni a szomszédos földbirtokosokat és a vármegye részéről egy szolgabírót két esküdt társaságában (mint megyei tanúbizonyságot) akiknek be kellett számolniuk a következő megyei közgyűlésen az úriszék tevékenységéről. Ilyen ítélkezések alkalmával a szokás és a presztízs követelte nagy lakomák, vadászatok mulatságok nagy költséggel jártak, amelyek miatt a szegényebb földesurak nem tudtak úriszéket tartani, az ilyenektől a megye vette át az ítélkezés tartását, ám ezzel a földesúr ítélkezési joga megszűnt. Az úriszéki költséget az azt tartó földesúr fizette, az eljárásért a jobbágy nem fizetett. Sokszor megesett, hogy a földesúr kiadta az úriszék tartását a birtokot igazgató gazdatisztjének (tiszti szék). A földesurak túlnyomó része "praktikus (gyakorlati) jogász" volt aki soha nem járt egyetemre, hanem a jog tudását a gyakorlat (látta az apjától, szomszédos földesúrtól stb.) útján ismerte meg.
