„Kossuth Lajos” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 195.199.133.198 (vita) szerkesztéséről Pataki Márta szerkesztésére |
|||
122. sor:
[[Fájl:Kossuth Amerikában.jpg|bélyegkép|balra|180px|Kossuth Amerikában]]
[[Fájl:Kossuth bankó - Five dollars - 1852.jpg|thumb|right|180px|[[Amerikai Egyesült Államok|Amerikában]] kiadott Kossuth bankó, 1852]]
[[
A következő években Kossuth arra számított, hogy a nagyhatalmak közötti konfliktus mégiscsak lehetővé teszi Magyarország felszabadítását; ezért összeköttetésbe lépett [[III. Napóleon francia császár]]ral. Mikor az [[1859]]-i francia–olasz–osztrák háború előkészítése idején III. Napóleon és [[Camillo Cavour]] [[Szardínia (Olaszország)|szárd]]–[[piemont]]i miniszterelnök kilátásba helyezték Magyarország felszabadításának elősegítését, Kossuth Lajos megalapította a [[Magyar Nemzeti Igazgatóság]]ot Teleki Lászlóval és [[Klapka György|Klapka Györggyel]] és megindította a [[Magyar Légió]] szervezését. Miután III. Napóleon fényes [[solferinói csata]]győzelme után váratlanul békét kötött Ausztriával, mind egyértelműbben a függetlenségükért küzdő népek mozgalmával kívánta összekapcsolni Magyarország felszabadítását. Még mindig jelentős nemzetközi erők támogatták a [[Habsburgok]]at, hogy birodalmuk fennmaradjon, mert Ausztriát a nagyhatalmi egyensúly fontos elemének tekintették. [[Garibaldi]] [[1860]]-as [[szicília]]i partraszállása azonban újabb reményeket ébresztett. Katonái között sok magyar harcolt, és sikerei újabb olasz-osztrák háborút eredményezhettek volna. Erre az esetre ismét létrejött a Magyar Légió, Kossuth pedig az [[olaszok]]kal való együttműködésről tárgyalt. A háború azonban elmaradt. Bár Magyarország osztrák uralom alatt maradt, de az önkényuralom itthon is kénytelen volt meghátrálni: a hazai ellenállás és az emigráció tevékenysége egymást erősítette, hiszen az ellenállást az emigráció tevékenysége tette fenyegetővé; Kossuth és az emigráció fegyveres készülődéséhez, nagyhatalmakkal folytatott tárgyalásaihoz viszont a néma és ellenálló ország adta a hátteret. A hazai és szomszédos testvérnépekkel való összefogás gondolatát sok utópisztikus elemet is tartalmazó tervekben, a jövőre nézve a már felszabadult népek majdani Dunai Konföderációjára vonatkozó, szintén utópisztikus tervében ([[1862]]. május) fejtette ki. Kossuth [[1861]]-ben Itáliába költözött, ahonnan egyre nagyobb aggodalommal figyelte a kiegyezéshez vezető osztrák-magyar tárgyalásokat.
|