„Kossuth Lajos” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 195.199.133.198 (vita) szerkesztéséről Pataki Márta szerkesztésére
Tyrker (vitalap | szerkesztései)
122. sor:
[[Fájl:Kossuth Amerikában.jpg|bélyegkép|balra|180px|Kossuth Amerikában]]
[[Fájl:Kossuth bankó - Five dollars - 1852.jpg|thumb|right|180px|[[Amerikai Egyesült Államok|Amerikában]] kiadott Kossuth bankó, 1852]]
[[ViddinVidin]] volt az emigráció első állomása. Onnan irta Kossuth azt a levelet, melyben Magyarország katasztrófájáért Görgeyt tette felelőssé. A török szultán az osztrák és orosz követek beavatkozását visszautasítva, vendégszeretetében részesítette a menekülteket. Onnan [[SumlaSumen|Sumlába]] ment Kossuth, ahol viszontláthatta nejét, aki [[Szerbia|Szerbián át]] menekült meg [[Garasanin]] segítségével. Gyermekeinek csak 1850-ben engedte meg az osztrák kormány, angol közbenjárásra, hogy atyjukhoz távozzanak. Ezalatt a porta, tekintettel Ausztriára és [[Oroszország]]ra, [[Kis-Ázsia]] belsejébe internálta Kossuthot és kísérőit, mint egykor Thökölyt. [[Kiutahia|Kiutahiában]] laktak és Kossuth a törökök részéről kiváló tiszteletnek volt tárgya. Onnan 1851 szeptemberében egy amerikai gőzös szállította el: [[Anglia|Angliába]] utazott. Útja valóságos diadalmenet volt. Alig ünnepeltek még úgy idegent angol földön, mint a magyar szabadság bajnokát. Nemcsak híre és személyes megjelenése által ragadta el a hideg angolokat, hanem különösen a klasszikus [[angol nyelv]]nek mesteri kezelésével. [[Southampton]]ból [[London]]ba ment, onnan [[Birmingham]]be és [[Manchester]]be, mindenütt lelkesedést keltve és számos barátot szerezve a magyar szabadság ügyének. Komoly történetirók, mint MacCarthy, valódi tüneménynek nevezték fogadtatását és ünnepeltetését. Ez ünnepléstől azonban távol maradt a hivatalos világ. [[Amerikai Egyesült Államok|Amerikában]] ellenben, ahová 1851 végén érkezett, a köztársaság kormánya, országgyűlése és népe vetekedett egymással a Kossuth iránti tisztelet és bámulat zajos kifejezésében. Ezen utazásainak megvolt az a kettős eredménye, hogy eszközöket szerzett a Magyarország érdekében történő izgatás megújítására és hogy a világ nem feledte el Ausztria korona-tartományává tett hazánk önállóságát. Visszatérve, állandóan Londonban lakott, ahol a parlamenti és irodalmi világban sok fontos összeköttetést szerzett. Kapcsolatot tartott fenn a francia, olasz, orosz, német és lengyel emigráns körökkel, mindenekelőtt [[Giuseppe Mazzini]]val, akinek Kossuthra gyakorolt hatása megmutatkozott az [[1850-es évek]] eleji, kellően meg nem alapozott felkelési kísérletek szervezésében. Az 1853–56-os [[krími háború]] idején felerősödött a Kossuth-emigráció aktivitása is, de mivel Ausztria nem állt Oroszország mellé, nem volt esély a magyar függetlenség angol-francia segítséggel történő megteremtésére.
 
A következő években Kossuth arra számított, hogy a nagyhatalmak közötti konfliktus mégiscsak lehetővé teszi Magyarország felszabadítását; ezért összeköttetésbe lépett [[III. Napóleon francia császár]]ral. Mikor az [[1859]]-i francia–olasz–osztrák háború előkészítése idején III. Napóleon és [[Camillo Cavour]] [[Szardínia (Olaszország)|szárd]]–[[piemont]]i miniszterelnök kilátásba helyezték Magyarország felszabadításának elősegítését, Kossuth Lajos megalapította a [[Magyar Nemzeti Igazgatóság]]ot Teleki Lászlóval és [[Klapka György|Klapka Györggyel]] és megindította a [[Magyar Légió]] szervezését. Miután III. Napóleon fényes [[solferinói csata]]győzelme után váratlanul békét kötött Ausztriával, mind egyértelműbben a függetlenségükért küzdő népek mozgalmával kívánta összekapcsolni Magyarország felszabadítását. Még mindig jelentős nemzetközi erők támogatták a [[Habsburgok]]at, hogy birodalmuk fennmaradjon, mert Ausztriát a nagyhatalmi egyensúly fontos elemének tekintették. [[Garibaldi]] [[1860]]-as [[szicília]]i partraszállása azonban újabb reményeket ébresztett. Katonái között sok magyar harcolt, és sikerei újabb olasz-osztrák háborút eredményezhettek volna. Erre az esetre ismét létrejött a Magyar Légió, Kossuth pedig az [[olaszok]]kal való együttműködésről tárgyalt. A háború azonban elmaradt. Bár Magyarország osztrák uralom alatt maradt, de az önkényuralom itthon is kénytelen volt meghátrálni: a hazai ellenállás és az emigráció tevékenysége egymást erősítette, hiszen az ellenállást az emigráció tevékenysége tette fenyegetővé; Kossuth és az emigráció fegyveres készülődéséhez, nagyhatalmakkal folytatott tárgyalásaihoz viszont a néma és ellenálló ország adta a hátteret. A hazai és szomszédos testvérnépekkel való összefogás gondolatát sok utópisztikus elemet is tartalmazó tervekben, a jövőre nézve a már felszabadult népek majdani Dunai Konföderációjára vonatkozó, szintén utópisztikus tervében ([[1862]]. május) fejtette ki. Kossuth [[1861]]-ben Itáliába költözött, ahonnan egyre nagyobb aggodalommal figyelte a kiegyezéshez vezető osztrák-magyar tárgyalásokat.