„Kína művészete” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a kékít |
|||
51. sor:
A ''Han-dinasztia'' idején a festészet szimbolikától mentesen örökítette meg az embert, a tájnak másodlagos szerepet szánt. A [[4. század]]tól általánossá vát a kalligrafikus stílus: [[Ku Kaj-cse]] kalligráfiái harmonikusan illeszkednek a rajzos kompozícióba.
Az alakos festészet elérte a csúcspontját a ''Tang-dinasztia'' idején, kialakult a tájképfestés. [[Vang Vej (költő)|Vang Vej]] rendszerbe foglalja a tájkép elemeit, neki tulajdonították az egyszínű tusfestmény találmányát, és őt tekinti példaképének minden kínai művelt festő. Vízfestészet lett a kedvelt műfaj, a taoista misztika és a [[buddhizmus]] a tájfestést jobban kedvelte, mint az emberábrázolásokat.
A ''Szung-dinasztia'' alatt a kalligráfia individuálisabb lett. Az e korból származó tájképek csúcsos hegyeket és megcsavarodott törzsű fákat ábrázolnak, a köd a távolság érzetét kelti. Az alakok apróvá zsugorodnak, hogy az ember viszonylagos lényegtelenségét jelezzék. A csan-buddhista festészetet vad, [[impresszionizmus|impresszionista]] jellegű ecsetvonásaival különösen [[Japán]]ban kedvelték.
| |||