„Aquincumi vízvezeték” változatai közötti eltérés

A római települések vízellátását általában ásott kutakkal valósították meg, de ezeken kívül használtak akvaduktokat is, ha a vizet messzebbről kellett az adott településre szállítani. Aquincum vízszükségletét a mai [[Budapest III. kerülete|III. kerület]]i [[Therma|Római fürdő]]-Erdei strand medencéit is tápláló források vizéből fedezték. Innen indult ki az a [[2. század]] elején épített észak-dél irányú akvadukt, ami mintegy 5 kilométer távolságra szállított vizet az [[Aquincum-Aquincumi katonai tábortáborok|aquincumi katonai tábor]], a [[Aquincum-polgárváros|polgárváros]] és a [[Aquincum-canabae|canabae]] számára. Az akvaduktot lejtősre építették.

A római vízvezetékhez a középkorban számos hiedelem fűződött. [[Anonymus]] nyomán itt kezdték el keresni [[Árpád magyar nagyfejedelem|Árpád]] sírját. [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]] korában a pillérek vonala birtokválasztó vonal volt, egyik pillére ''Mária-kő'' néven útmenti [[kegyhely]] lett. Kőanyagát később jórészt kitermelték és elhordták, illetve elpusztult. Az akvadukt vonalát a [[17. század]]ban [[Luigi Ferdinando Marsigli|Marsigli]] mérnök folyamatos vonalként rajzolta le, első műemléki felmérését [[1857]]-ben végezték el. A [[20. század]] elején a [[Helyiérdekű vasút|HÉV]] villamosításakor ([[1904]]) és a pályájának átépítése során ([[1911]]) több pillérét kiemelték. Nagyobb feltárása csak [[1974]] és [[1979]] között vált lehetővé.

A aquaeductus kiindulási pontjában, a forrásfoglalásoknál a [[nimfa (mitológia)nimfák|nimfák]] tiszteletére szentélykörzetet alakítottak ki, ami a mai Római fürdő-Erdei strand területén található, konzervált romjai részben ma is láthatóak. A források fölé fából vagy kőből épületeket emeltek, amik egyszerre látták el a szentély és a kútház szerepét. Ezekben égetett agyagfoglalatból kiindulva kis kőcsatornákban haladt a víz a fővezeték irányába.