„Szír Szent Efrém” változatai közötti eltérés

linkek
a (r2.6.5) (Bot: következő módosítása: mk:Свети Eфрeм Сириски)
(linkek)
[[Fájl:Ephrem.01.incipit.jpg|thumb|right|''Ephrem Syrus: Sermones selecti'', [[Ősnyomtatvány]], Freiburg 1491 előtt]]
[[Fájl:Nisibis Church interior.jpg|thumb|right|Szent Jakab templom Nisibisben (itt tanított Szent Efrém)]]
'''Szír Szent Efrém''' ([[görög nyelv|görögül]] Ἐφραίμ ὁ Σῦρος, [[latin nyelv|latinul]] Ephraem Syrus) ([[Nisibis]] (ma [[Nusaybin]] [[Törökország]]) [[306]] körül – [[Şanlıurfa|Edessza]] (ma [[Şanlıurfa]]) [[373]]. [[június 9.]]) [[diakónus]], hitvalló, [[teológia|teológus]], író, költő. Afráhát mellett a [[Szír Ortodoxortodox Egyházegyház]] egyik legkiemelkedőbb teológusa, szónoka és himnuszírója volt. A keleti és nyugati egyházak egyaránt szentként tisztelik. [[XV. Benedek pápa]] a ''Principi apostolorum Petro'' [[enciklika|enciklikájában]] emelte a katolikus [[egyháztanító]]k sorába 1920-ban.
==Élete==
Nisibisben, a [[Római Birodalom|Római]] és a [[Perzsa Birodalom]] határán született. A hagyomány szerint Amidából származó keresztény anya és egy helybeli pogány pap fia volt. Egy másik változat szerint szülei keresztények voltak, és Nisibis környékéről származtak. 18 éves korában megkeresztelkedett, és attól kezdve a város első püspökének, Jakabnak befolyása alatt állt. Efrém idejében Nisibisben és Edesszában a keresztények nagy része markonitamarkionita, [[manicheizmus|manicheista]] és Bardaisan-követő volt, és az edesszai keresztény egyházat, Efrém nagy bosszúságára, ''Paulut'' (Edesssa egykori püspöke) gyülekezetének, [[eretnekség|eretnek]] [[szekta|szektának]] tartották. Holott Paulut felvette a harcot a markioniták és a [[gnoszticizmus|gnosztikus]] keresztény tanok ellen.
 
Efrémre nagy hatást gyakorolt Afrahát ''Férfigyülekezete'', melynek tagjai aszkétizmust hirdettek, aktív társadalmi és egyházi tevékenységet folytattak. Házas férfiak is tagok lehettek, de előbb el kellett válniuk feleségüktől. Efrém ellenezte a monasztikus mozgalmat, melyet [[Mezopotámia|Mezopotámiában]] a manicheizmus befolyásolt. A jámbor és intelligens Efrémet tanítani hívták a Nisibisi iskolába, melynek később vezetője lett. A hagyomány szerint [[Nagy Szent Vazul]] szentelte diakónussá. 363-ban [[Flavius Claudius Iovianus római császár]]nak át kellett adnia a várost a perzsáknak, így Efrém számos kereszténnyel együtt Edesszába költözött. A város akkoriban nagy keresztény gyülekezettel rendelkezett. Máig nem tisztázott, hogy Efrém alapította-e az Edesszai iskolát (Perzsa iskola), vagy tevékenysége és tanítványai tették híressé. A hagyomány szerint remeteként élt. ''Nüsszai Szent Gergely'' ezt írta róla: ''„Efrém az első apostolok buzgó követője volt. A szerzetesek és remeték példaképe. Nem volt tarisznyája, botja, sem aranya, ezüstje. Zabkenyeret és zöldséget evett, szomját vízzel oltotta. Teste hasonló volt az agyagból formált csontvázhoz.”'' Haláláig tanított, vitatkozott, magyarázta a [[SzentírásBiblia|Bibliát]]t. [[Flavius Valens római császár]] uralkodása idején halt meg.
==Írásai==
A Római és Perzsa Birodalom határán uralkodó politikai helyzet, a [[pogányság|pogány]] [[kultusz]]ok, a [[judaizmus]] és kereszténység, a különböző ókeresztény szekták arra késztették, hogy állást foglaljon és megvédje meggyőződését. Efrém az ókeresztény költészet legnagyobbika. Szír nyelven (kelet- [[arámi nyelv]]) írt. Műveiben a teológia és a költészet összefonódott. [[Rím]]es [[próza|prózát]] és vers formájú homéliákat írt. Himnuszaiban újra és újra megénekelte az embereket megszabadító Isten csodálatos kegyelmét. Jól ismerte a [[Biblia|Bibliát]], melyet leggyakrabban körülírva idézett. Nem volt kapcsolatban a kortárs görög teológusokkal, nem ismerte a ''személy'', ''lény'' és ''természet'' általuk használt kifejezéseit. Efrém által használt fogalmak valószínűleg a korai szír egyházi nyelvből származnak.