„Szír Szent Efrém” változatai közötti eltérés

(linkek)
(→‎Írásai: linkek)
Efrémre nagy hatást gyakorolt Afrahát ''Férfigyülekezete'', melynek tagjai aszkétizmust hirdettek, aktív társadalmi és egyházi tevékenységet folytattak. Házas férfiak is tagok lehettek, de előbb el kellett válniuk feleségüktől. Efrém ellenezte a monasztikus mozgalmat, melyet [[Mezopotámia|Mezopotámiában]] a manicheizmus befolyásolt. A jámbor és intelligens Efrémet tanítani hívták a Nisibisi iskolába, melynek később vezetője lett. A hagyomány szerint [[Nagy Szent Vazul]] szentelte diakónussá. 363-ban [[Flavius Claudius Iovianus római császár]]nak át kellett adnia a várost a perzsáknak, így Efrém számos kereszténnyel együtt Edesszába költözött. A város akkoriban nagy keresztény gyülekezettel rendelkezett. Máig nem tisztázott, hogy Efrém alapította-e az Edesszai iskolát (Perzsa iskola), vagy tevékenysége és tanítványai tették híressé. A hagyomány szerint remeteként élt. ''Nüsszai Szent Gergely'' ezt írta róla: ''„Efrém az első apostolok buzgó követője volt. A szerzetesek és remeték példaképe. Nem volt tarisznyája, botja, sem aranya, ezüstje. Zabkenyeret és zöldséget evett, szomját vízzel oltotta. Teste hasonló volt az agyagból formált csontvázhoz.”'' Haláláig tanított, vitatkozott, magyarázta a [[Biblia|Bibliát]]. [[Flavius Valens római császár]] uralkodása idején halt meg.
==Írásai==
A Római és Perzsa Birodalom határán uralkodó politikai helyzet, a [[pogányság|pogány]] [[kultusz]]ok, a [[judaizmuszsidó vallás]] és kereszténység, a különböző ókeresztény szekták arra késztették, hogy állást foglaljon, és megvédje meggyőződését. Efrém az ókeresztény költészet legnagyobbika. Szír nyelven (kelet- [[arámi nyelv]]) írt. Műveiben a teológia és a költészet összefonódott. [[Rím]]es [[próza|prózátprózában]] és versversben formájúírta homéliákat írthoméliát. Himnuszaiban újra és újra megénekelte az embereket megszabadító Isten csodálatos kegyelmét. Jól ismerte a [[Biblia|Bibliát]], melyet leggyakrabban körülírva idézett. Nem volt kapcsolatban a kortárs görög teológusokkal, nem ismerte a ''személy'', ''lény'' és ''természet'' általuk használt kifejezéseit. Az Efrém által használt fogalmak valószínűleg a korai szír egyházi nyelvből származnakszármaztak.
 
Kommentálta [[Mózes első könyve|Mózes első könyvét]], [[Mózes második könyve|Mózes második könyvét]], [[Józsué könyve|Józsué könyvét]], [[Bírák könyve I. II.|Bírák könyvét I. II.]], [[Sámuel első és második könyve|Sámuel első és második könyvét]], [[KirályokA könyvekirályok I.első II.és második könyve|KirályokA könyvétkirályok I.első II.és második könyvét]], [[KrónikákA könyvekrónikák I.első II.és második könyve|KrónkákA könyvétkrónkák I.első II.és második könyvét]], [[Jób könyve|Jób könyvét]]. Mózes első és második könyvének szír nyelvű kommentárjai megőrződtek. Szintén megmaradtak ''Tatianus'' ''Diatessaron''járól (evangélium harmonizálása) írt kommentárjai. Az [[ApostolokAz apostolok cselekedetei]]hez, és [[Pál apostol]] leveleihez írt kommentárjai arámi fordításban maradtak fenn. ''Sermones'' című művéből is maradtak meg eredeti részek. A ''Refutationes''-ben cáfolta [[Mani]], Bardasanes és Markion tanait.
 
Himnuszait lefordították [[örmény nyelv|örmény]], [[kopt nyelv|kopt]], [[Etiópia|etióp]], [[arab nyelv|arab]] és [[görög nyelv|görög]] nyelvekre, görögből pedig [[latin nyelv|latin]]ra és a szír, örmény, kopt, görög és [[szláv nyelvek|szláv]] nyelvű [[liturgia]] részei.
 
Himnuszait lefordították [[örmény nyelv|örmény]], [[kopt nyelv|kopt]], [[Etiópia|etióp]], [[arab nyelv|arab]] és [[görög nyelv|görög]] nyelvekre, görögből pedig [[latin nyelv|latin]]ra és a szír, örmény, kopt, görög és [[szláv nyelvek|szláv]] nyelvű [[liturgia]] részei.
==Irodalom==
* K. Den Biesen: Efrem De Syrier, Vcl/West-Friesland, 2010