„Szír Szent Efrém” változatai közötti eltérés

a
(→‎Írásai: linkek)
'''Szír Szent Efrém''' ([[görög nyelv|görögül]] Ἐφραίμ ὁ Σῦρος, [[latin nyelv|latinul]] Ephraem Syrus) ([[Nisibis]] (ma [[Nusaybin]] [[Törökország]]) [[306]] körül – [[Şanlıurfa|Edessza]] (ma [[Şanlıurfa]]) [[373]]. [[június 9.]]) [[diakónus]], hitvalló, [[teológia|teológus]], író, költő. Afráhát mellett a [[Szír ortodox egyház]] egyik legkiemelkedőbb teológusa, szónoka és himnuszírója volt. A keleti és nyugati egyházak egyaránt szentként tisztelik. [[XV. Benedek pápa]] a ''Principi apostolorum Petro'' [[enciklika|enciklikájában]] emelte a katolikus [[egyháztanító]]k sorába 1920-ban.
==Élete==
Nisibisben, a [[Római Birodalom|Római]] és a [[Perzsa Birodalom]] határán született. A hagyomány szerint Amidából származó keresztény anya és egy helybeli pogány pap fia volt. Egy másik változat szerint szülei keresztények voltak, és Nisibis környékéről származtak. 18 éves korában megkeresztelkedett, és attól kezdve a város első püspökének, Jakabnak befolyása alatt állt. Efrém idejében Nisibisben és Edesszában a keresztények nagy része markionita, [[manicheizmus|manicheista]] és Bardaisan-követő volt, és az edesszai keresztény egyházat, Efrém nagy bosszúságára, ''Paulut'' (EdesssaEdessza egykori püspöke) gyülekezetének, [[eretnekség|eretnek]] [[szekta|szektának]] tartották. Holott Paulut felvette a harcot a markioniták és a [[gnoszticizmus|gnosztikus]] keresztény tanok ellen.
 
Efrémre nagy hatást gyakorolt Afrahát ''Férfigyülekezete'', melynek tagjai aszkétizmust hirdettek, aktív társadalmi és egyházi tevékenységet folytattak. Házas férfiak is tagok lehettek, de előbb el kellett válniuk feleségüktől. Efrém ellenezte a monasztikus mozgalmat, melyet [[Mezopotámia|Mezopotámiában]] a manicheizmus befolyásolt. A jámbor és intelligens Efrémet tanítani hívták a Nisibisi iskolába, melynek később vezetője lett. A hagyomány szerint [[Nagy Szent Vazul]] szentelte diakónussá. 363-ban [[Flavius Claudius Iovianus római császár]]nak át kellett adnia a várost a perzsáknak, így Efrém számos kereszténnyel együtt Edesszába költözött. A város akkoriban nagy keresztény gyülekezettel rendelkezett. Máig nem tisztázott, hogy Efrém alapította-e az Edesszai iskolát (Perzsa iskola), vagy tevékenysége és tanítványai tették híressé. A hagyomány szerint remeteként élt. ''Nüsszai Szent Gergely'' ezt írta róla: ''„Efrém az első apostolok buzgó követője volt. A szerzetesek és remeték példaképe. Nem volt tarisznyája, botja, sem aranya, ezüstje. Zabkenyeret és zöldséget evett, szomját vízzel oltotta. Teste hasonló volt az agyagból formált csontvázhoz.”'' Haláláig tanított, vitatkozott, magyarázta a [[Biblia|Bibliát]]. [[Flavius Valens római császár]] uralkodása idején halt meg.
 
Efrémre nagy hatást gyakorolt Afrahát ''Férfigyülekezete'', melynek tagjai aszkétizmust hirdettek, aktív társadalmi és egyházi tevékenységet folytattak. Házas férfiak is tagok lehettek, de előbb el kellett válniuk feleségüktől. Efrém ellenezte a monasztikus mozgalmat, melyet [[Mezopotámia|Mezopotámiában]] a manicheizmus befolyásolt. A jámbor és intelligens Efrémet tanítani hívták a Nisibisi iskolába, melynek később vezetője lett. A hagyomány szerint [[Nagy Szent Vazul]] szentelte diakónussá. 363-ban [[Flavius Claudius Iovianus római császár]]nak át kellett adnia a várost a perzsáknak, így Efrém számos kereszténnyel együtt Edesszába költözött. A város akkoriban nagy keresztény gyülekezettel rendelkezett. Máig nem tisztázott, hogy Efrém alapította-e az Edesszai iskolát (Perzsa iskola), vagy tevékenysége és tanítványai tették híressé. A hagyomány szerint remeteként élt. ''Nüsszai Szent Gergely'' ezt írta róla: ''„Efrém az első apostolok buzgó követője volt. A szerzetesek és remeték példaképe. Nem volt tarisznyája, botja, sem aranya, ezüstje. Zabkenyeret és zöldséget evett, szomját vízzel oltotta. Teste hasonló volt az agyagból formált csontvázhoz.”'' Haláláig tanított, vitatkozott, magyarázta a [[Biblia|Bibliát]]. [[Flavius Valens római császár]] uralkodása idején halt meg.
==Írásai==
A Római és Perzsa Birodalom határán uralkodó politikai helyzet, a [[pogányság|pogány]] [[kultusz]]ok, a [[zsidó vallás]], a különböző ókeresztény szekták arra késztették, hogy állást foglaljon, és megvédje meggyőződését. Efrém az ókeresztény költészet legnagyobbika. Szír nyelven (kelet- [[arámi nyelv]]) írt. Műveiben a teológia és a költészet összefonódott. [[Rím]]es [[próza|prózában]] és versben írta homéliát. Himnuszaiban újra és újra megénekelte az embereket megszabadító Isten csodálatos kegyelmét. Jól ismerte a [[Biblia|Bibliát]], melyet leggyakrabban körülírva idézett. Nem volt kapcsolatban a kortárs görög teológusokkal, nem ismerte a ''személy'', ''lény'' és ''természet'' általuk használt kifejezéseit. Az Efrém által használt fogalmak valószínűleg a korai szír egyházi nyelvből származtak.