„Szír Szent Efrém” változatai közötti eltérés

| születési hely = [[NisibisNiszibisz]] ma [[Nusaybin]] [[Törökország]]

'''Szír Szent Efrém''' ([[görög nyelv|görögül]] Ἐφραίμ ὁ Σῦρος, [[latin nyelv|latinul]] Ephraem Syrus) ([[NisibisNiszibisz]] (ma [[Nusaybin]] [[Törökország]]) [[306]] körül – [[Şanlıurfa|Edessza]] (ma [[Şanlıurfa]]) [[373]]. [[június 9.]]) [[diakónus]], hitvalló, [[teológia|teológus]], író, költő. Afráhát mellett a [[Szír ortodox egyház]] egyik legkiemelkedőbb teológusa, szónoka és himnuszírója volt. A keleti és nyugati egyházak egyaránt szentként tisztelik. [[XV. Benedek pápa]] a ''Principi apostolorum Petro'' [[enciklika|enciklikájában]] emelte a katolikus [[egyháztanító]]k sorába 1920-ban.

Nisibisben, a [[Római Birodalom|Római]] és a [[Perzsa Birodalom]] határán született. A hagyomány szerint Amidából származó keresztény anya és egy helybeli pogány pap fia volt. Egy másik változat szerint szülei keresztények voltak, és Niszibisz környékéről származtak. 18 éves korában megkeresztelkedett, és attól kezdve a város első püspökének, Jakabnak befolyása alatt állt. Efrém idejében NisibisbenNiszibiszben és Edesszában a keresztények nagy része markionita, [[manicheizmus|manicheista]] és Bardaisan-követő volt, és az edesszai keresztény egyházat, Efrém nagy bosszúságára, ''Palut'' (Edessza egykori püspöke) gyülekezetének, [[eretnekség|eretnek]] [[szekta|szektának]] tartották. Holott Palut felvette a harcot a markioniták és a [[gnoszticizmus|gnosztikus]] keresztény tanok ellen.

Efrémre nagy hatást gyakorolt Afrahát ''Férfigyülekezete'', melynek tagjai aszkétizmust hirdettek, aktív társadalmi és egyházi tevékenységet folytattak. Házas férfiak is tagok lehettek, de előbb el kellett válniuk feleségüktől. Efrém ellenezte a monasztikus mozgalmat, melyet [[Mezopotámia|Mezopotámiában]] a manicheizmus befolyásolt. A jámbor és intelligens Efrémet tanítani hívták a NisibisiNiszibiszi iskolába, melynek később vezetője lett. A hagyomány szerint [[Nagy Szent Vazul]] szentelte diakónussá. 363-ban [[Flavius Claudius Iovianus római császár]]nak át kellett adnia a várost a perzsáknak, így Efrém számos kereszténnyel együtt Edesszába költözött. A város akkoriban nagy keresztény gyülekezettel rendelkezett. Máig nem tisztázott, hogy Efrém alapította-e az Edesszai iskolát (Perzsa iskola), vagy tevékenysége és tanítványai tették híressé. A hagyomány szerint remeteként élt. ''Nüsszai Szent Gergely'' ezt írta róla: ''„Efrém az első apostolok buzgó követője volt. A szerzetesek és remeték példaképe. Nem volt tarisznyája, botja, sem aranya, ezüstje. Zabkenyeret és zöldséget evett, szomját vízzel oltotta. Teste hasonló volt az agyagból formált csontvázhoz.”'' Haláláig tanított, vitatkozott, magyarázta a [[Biblia|Bibliát]]. [[Flavius Valens római császár]] uralkodása idején halt meg.