„Szimfonikus zenekar” változatai közötti eltérés

A melegítés szót ebben az esetben szó szerint kell érteni. Koncert előtt általában rézfúvós skáláktól hangosak a kisebb gyakorló termek.

 

A mai nagy, szimfonikus zenekarok gyökerei a [[17. század]]ba nyúlnak vissza. [[1680]] és [[1740]] között a helyi (városi, udvari, egyházi) zenekarok számos egyedi specialitással rendelkeztek, de néhány jegyük azonos volt, ill. azonos irányba fejlődött. Növekedett a vonósok létszáma, a [[reneszánsz]] korban kialakult és használt fúvós hangszereket leváltották a francia típusú barokk [[furulya|furulyák]], [[fuvola|fuvolák]], [[oboa|oboák]], [[fagott]]ok, a párban használt [[kürt (hangszer)|kürt]]ök. Ez a folyamat [[Franciaország]]ban és [[Itália|Itáliában]] kezdődött, majd [[Anglia]] és a [[Német-római Császárság|német területek]] következtek [[1700]] körül. A létszám növekedésével nagyobb hangsúlyt kapott a zenekar szervezése és fenntartása. Ebben az időben alakultak ki a szólamvezetői posztok is. A hangzás magját a vonósok adták.