„Lósy Imre” változatai közötti eltérés

Protestáns szülőktől származott. Miután áttért a [[katolikus vallás]]ra először [[Bécs]]ben a jezsuitáknál<!--(Wilheim Lamormain)-->, majd 1599 végétől [[Róma|Rómában]] tanult. Ott szentelték pappá [[1604]]-ben. 1604 és 1606 között kánonjogot tanult, majd Magyarországon lelkipásztorként tevékenykedett. 1606-tól [[nyitra]]i, 1607-től [[pozsony]]i, 1611-től esztergomi kanonok és nyitrai főesperes volt. [[Forgách Ferenc (esztergomi érsek)|Forgách Ferenc]] esztergomi érsek, mint nyitrai püspököt hívta őt [[Esztergom]]ba. 1620-tól már [[Pázmány Péter]] állandó helyettese volt és az is maradt az esztergomi érsek haláláig. 1622-től Vicarius Generalis, 1623-tól [[csanádi püspökség|csanád]]i, 1625-től [[nagyvárad]]i választott püspök, majd 1631-ben szentelték fel váradi püspökké. Tagja volt a Magyar Tanácsnak, 1628-tól volt prokancellár. 1634-ben egri püspök lett, s itt még ugyanebben az évben [[zsinat]]ot hívott össze.▼

[[1637]]. [[május 14.|május 14-én]], Pázmány Péter halála után esztergomi érsek lett. Életpályája tipikusnak mondható egyházi pálya, ő az egyetlen, aki papi kvalitása miatt nyerte el a főpapi tisztet, talán az ő alakja áll a legközelebb a tridentinus főpapideálhoz. [[1638]]-ban nemzeti zsinatot hívott össze, 1639-ben püspöki konferenciát tartott. Egyházpolitikai programjának középpntjában állt a magyar egyház és Róma kapcsolatának tisztázása. nyílt szakadással fenyegette meg Rómát és egyfajta államegyház ideálját vázolta fel. A viszony végül tisztázódott, és Pietro Giacomo Favilla személyében szentszéki ágenst neveztek ki, aki a magyar egyház egészét képviselte Rómában. ▼

1642-ben Pozsonyban papnevelőt alapított, az Emericanumot. A nagyszombati egyetemen a jogi kar felállítására jelentős összeget hagyományozott. Pozsonyban ferences kolostort alapított.▼